Megtaláltam! Inspiráló, hangulatos környezet, mennyei kávé (még a hab is finom a tetején), francia stílusú berendezés, figyelmes kiszolgálás, Taylor Swift szól a hangszórókból. Minden írni vágyó álma: Café Provence. Kint olvad a hó, minden csupa latyak. Az emberek pedig úgy bámulnak a gumicsizmámra, mintha nem lennék normális, hogy ilyesmit a lábamra húzok. De a mai átázás-teszt (eressz vizet a fürdőkádba, béleld ki a gumicsizmádat papírzsebkendővel és állítsd bele a vízbe) eredményeképpen kijelenthetem, hogy bár hülyének néznek, legalább a lábam száraz marad.

Ma a Nagyi (az Öreg Hölgy) szemszögéből írom le a történetet. A Nagyi egy idősödő hölgy, aki sok hibát elkövetett az életében. Emiatt, elvesztette a fiát, akit istenített, és hosszú évekig nem láthatta az unokáit. A története igazából akkor kezdődik, amikor Mariella és Martin szülei nyomtalanul eltűnnek. Onnantól a Nagyi végigkíséri az unokái életét, akik úgy tudják róla, hogy meghalt. Először a hetvenedik születésnapján találkozik velük, amikor meghívja őket a magyarországi kúriába. Mariella életében ez egy döntő pillanat, mert ekkor kezd el igazán közeledni a szülei eltűnésének megfejtéséhez és Andrejhez is. A Nagyi pedig végre visszakapja a hőn áhított családját, és bevallja önmagának is, hogy sokszor rosszul döntött.

A Nagyi rendkívül okos nő. Imádja az irodalmat, és egy hatalmas könyvtára van a kúriában. Évszázadok óta gyűlnek benne a könyvek. Ismerős és ismeretlen szerzők tárháza ez. Zegzugos polcrengeteg, melyet halványan pislákoló olvasólámpák, öblös fotelek és aprócska mahagóni asztalkák tesznek még hangulatosabbá. Ez Andrej legkedvesebb helye, és a Nagyi családjának szenvedélye. Az irodalom birodalma...

Moira C. xox