Ma volt szerencsém végignézni a Disney mesegyár egyik remekművét, az Enchanted (Bűbáj) című filmet. Amy Adams, Patrick Dempsey, tündérmese New York-ban, és az igaz szerelem... kell ennél több? Igen! Pont az a csöppnyi kritikus irónia kell, amit a rendező belecsempészett a történetbe. A mesevilág mellett ott van a nekünk szóló párhuzamos mondanivaló:Tényleg ilyen egyszerű lenne, és tényleg erre vágysz? Hercegre fehér lovon, lobogó hajjal, ahogy borzalmas filmbetétdalokat énekel, és "a" csók után azonnal feleségül vesz a mókuskák és őzikék meghatott tekintetétől kísérve? Nemár...


A regényem különc lánykája, Mariella pontosan ezt a fantáziavilágot szereti. A szülei eltűnése után talán még inkább a képzeletébe menekül. Kreál magának egy tökéletes ideált, Andrejt. Elképzeli a hanghordozását, a reakcióit bizonyos helyzetekre, a véleményét, a kedves szavait. (Még azt is, hogy milyen ruhában járkál.) Egy tökéletes, irreális, és rendkívül csöpögős fiút.

Amikor először találkoznak Andrejjel, azonnal beáll a hadiállapot. Ugyanis kiderül, hogy bár Andrej  nagyon is létező ember, de cseppet sem hasonlít a hőn szeretett ideálra. Hús-vér ember, nem pedig Disney herceg. Nem az a véleménye, amit Mariella szeretne, nem úgy beszél, nem feminin, nem édeleg. (Sőt még a ruhái sem olyanok, mint a rajzokon!) Tökéletlenül tökéletes. A tökéletlenség pedig csak nyomokban jelenik meg Mariella fantáziavilágában.

A kettőjük közötti konfliktus adja a regény egyik fő szálát, és az izgalmakat. Mindvégig tudjuk, hogy ők ketten egymásnak lettek teremtve, de meg kell küzdeniük a téves kényszerképzetek egész tárházával. Megismerniük a másikat olyannak amilyen. Bár mese, amit írok, mégis kritizálja a tündérmesék néha bugyuta világát.

Szeretném a regényben átadni a véleményem a buta ideál képzetekről. Nem a hepi endeket támadom meg, mert hiszek az igaz szerelemben és az "örökké-veled-és-senki-mással"-ban is. Az ideálokat támadom! Azt, hogy olyan fiút keresnek a lányok, aki csak fantázia. A saját maguk belső lelkivilága fiú külsőben.  Nem fair dolog ez a tökéletlen fiúkkal szemben. Ha valóban Disney hercegre vágyunk, képzeljük el ide a sárkányt legyőző ifjat, a 64-es BKV buszra, és biztosan elfog a nevetés! Nyilván imponáló a lovagiasság, a biztonságérzet és az őszinte csodálat, de én nem szeretnék agyatlan rongybabaként, negédesen pillogva a herceg védelmező karjai közé hullani...

Moira C. xox