Amikor kicsi voltam, az érdekelt a legjobban a TV maciban, hogy hogyan élhet a hétköznapokban? Hogyan van berendezve a háza, és mit csinál, amikor nem mesét néz, vagy fogat mos? Nagyon bosszantott, hogy csupán a fürdőszobát, a TV-t és az ágyát láthattam. Mindig az a legizgalmasabb, amit még nem látott az ember...

Szeretem az emberekben, hogy mindegyikünk különböző, egyéni és igazából kiismerhetetlen. Az emberek mindig meg tudnak lepni. Egy mozdulattal, véleménnyel vagy a legújabb hajszínükkel. Az emberek izgalmasak, és apró titkokból épülnek fel. Szeretem ezt a sokszínűséget, de leginkább mégis azt, hogy mi emberek mégis annyira hasonlóak vagyunk.

Mindig tiszteltem a Micimackó alkotójának, A.A.Milne-nek zseniális karakterfelépítését. Különleges a sok 'vegytiszta' személyiségtípus a Százholdas Pagony meséjében. Az egész történetet a tökéletesen kitalált figurák teszik szerethetővé. A jó karakter olyan, mint Micimackó vagy Malacka, akiket csak meg kell említenem, és azonnal tudja mindenki kikről beszélek. Ők legendákká lettek. Karakter-legendákká.

Ha történetbe kezdek, legyen szó regényről, meséről vagy versről, azonnal a szereplők jelennek meg előttem. Hogyan néznek ki? Milyen személyiségük van? Hol élnek? Milyen a mozgásuk, a ruháik, és a mosolyuk? Nagyon szeretem a karakter alapú történeteket. Ahol apró részletekbe, belső titkokba láthat be az ember. Ilyenkor az álarc mögé nézhetsz. (Erre vágytam a Tv macinál.)

A regényem szereplőit a képzeletem szülte, mégis az egyéniségüket adó tulajdonságaikat élő emberekről mintázom. Ha túlzottan a fantáziámra hagyatkoznék, a saját belső kis világomat írnám meg minden egyes szereplőben. Így viszont, minden szereplő külön személyiség, apró titkokból felépített hús-vér ember-hasonmás lesz. Ha olvasod majd a történetet, biztosan találgatni kezdesz, hogy ki lehetett az 'eredetije' a hősömnek.

Moira C. xox