Hiányzik a solymári könyvtár. Vagy egyáltalán a könyvtárak. A temérdek könyv, a sok olvasó, halkan csoszogó, finoman neszező ember. Hiányzik a régi könyvek illata, és az olvasmány kiválasztásának izgalma. Azt hiszem nem csak nekem hiányzik a könyvtár, hanem én is nekik. Nagyjából 4-5 hónapja nem vittem vissza a könyveket. Talán itt lenne már az ideje...

"A könyvtár ugyanolyan aszottan poros és zegzugos polcrengeteg volt, mint maga az iskola, vagy Annabella háza.  Ez a környék bővelkedett régi és poros helyszínekben. Amikor az ember belépett a nyikorgó faajtón, megcsapta az orrát, a régi könyvek jellegzetes illata. Körös-körül, faltól falig könyvespolcok sorakoztak, rogyásig megtömve a tudomány és irodalom minden remekművével. Kétség nem férhet hozzá, régóta gyűltek már az irományok, ennek az elzárt világnak mélyén. A biológia tanárom szerint itt biológiai segédanyagok tömkelegét találhattam, a legkülönfélébb korú, kiadású és stílusú művek között. ‘Fedezd fel a tudomány erdejét.’ –mondta. Szerintem, ha a tudomány erdő, akkor biztosan őserdő, és a tanárom egy elmaradott esőerdei bennszülött. A legelmaradottabb törzsből."

Moira C. xox