És igen, így néz ki a szobám. Jelenetek ugrálnak a szemeim előtt, párbeszédeket jegyzek le gyűrött papírfecnikre, és postitok szivárványskáláján próbálom rendszerezni a különböző ötleteket. Elindult a történet logikai felépítésének ideje. Mi után, mi következik? Mikor derülnek ki a rejtett információk? Hogyan ütköznek egymásba a főszereplők, és milyen szálak gabalyodnak egymásba úgy, hogy az a bizonyos gordiuszi csomó is megirigyelhetné? Most kívánjatok sok szerencsét, mert ilyenkor válnak véglegessé a döntések a finomítások előtt!

Ha eljutottál a vázlatírás ezen pontjára, mindig gondolkozz előre és nagyban! Mi teszi izgalmassá a cselekményt? Hogyan lesz átlátható, de mégsem unalmas a cselekmény? Gondolj az olvasóidra! És a korosztályra is, akiknek szánod a művedet! Miközben olvassák a hőseid életét, vajon mire fognak gondolni? Lerágják-e majd a körmeiket izgalmukban, vagy irigyen sóhajtanak, amikor a szerelmeseid egymásra találnak? Figyelj arra is, hogy bár a Te fantáziádban élesen megvannak a helyszínek és szereplők képei, és az összefüggések az események között, az olvasód csupán az általad adott információkra támaszkodhat!

Nagyon hasznos ha számítógépen és papíron egyaránt követed a változtatásokat. Így kihúzogathatod a nem fontos információkat, és átragaszthatod az újabb ötleteket, ha éppen nem tetszenek a mostani helyükön. Keress egy nagy felületet, amit összeragaszthatsz ötletekkel, egy nagy halom papírt, színes tollakat, ceruzákat és postitokat, és vázlatolásra fel! Engedd, hogy magával ragadjon a színkavalkád!

Moira C. xox