Bejgli töltelék illat kering a házban. Kint ködös hideg, bent a szüleim diót törnek és az új média törvényt vitatják. Itt az ideje egy kis mesének...

(A történetem erősen hajaz a "sok kicsi sokra megy" elvre. Sok történet keveredik össze, hogy a végén egy szép egésszé váljanak. A cselekmény több szálon fut, több mesét is tartalmaz.)

Mariella, a főszereplőm, a történet elején Zöld Házba költözik, és új iskolába is kerül, új emberek közé. Ahogyan a való életben is, itt sem fogadja mindenki tárt karokkal. (Bár nyilván sarkítok Olive viselkedésével.) Olive az osztálytársa a gimiben, és azonnal rászáll Mariellára. Nem is értjük miért, hiszen Olive nem tűnik gonosznak, sőt szimpatikus is egy szintig. Aztán megértjük. Mert vesszük a fáradtságot, hogy megnézzük a háttérben húzódó dolgokat.

Toscana

Olive édesapja, Dávid, és az édesanyja Margaret, Toscana-ban ismerkedtek meg, ahol Margaret szobrászatot tanult Firenzében (Florence). Egy helyen laktak, egy Montechiaro nevezetű kis tanyán, az olívaültetvények közepén. Egymásba szerettek, és összeházasodtak. Olive az ültetvényekről kapta a nevét, mivel onnan indult minden. Aztán Charlottesville-be költöztek, és itt éltek. Dávid gyógyszerészként dolgozott, Margaret élte a művészéletet. Aztán Margaret besokallt attól, hogy bezárva érzete magát, és otthagyta őket egy szó nélkül. El sem köszönt még a lányától sem. Olive ezért utál minden művészt, a művészetet és mindenkit, aki hasonlít az anyjára. Mindenkit, aki például olyan, mint Mariella.

Szeretem Olive-ot, mert okos, és érzékeny lány. Eszméletlenül gonosz tud lenni, és kegyetlenül bánik Mariellával. Mégis Olive a kedvenc gonosz főszereplőm, azok közül akiket valaha kitaláltam. Szeressétek ti is!

Moira C. xox