Karácsony alkalmából elhatároztam, hogy különkiadást írok! Egy kis karácsonyi történetet mindenkinek, aki hozzám hasonlóan még nem kapta el a hangulatot. Hátha ez segíteni fog! Ez egy pár napos folytatásos mese lesz, sok szeretettel Nektek!

Emma dühösen gubbasztott a szobájában, és a világért ki nem dugta volna az orrát a konyhában nevetgélő társasághoz. Mindenkin idétlen mikulássapkák virítottak, néhányan pedig úgy érezték, hogy ilyenkor kötelező piros-fehér ruhakollekciót magukra erőltetni. A nappaliból egy megfáradt és letűnt sztár énekelte a Csendes éjt, néhány meg nem érdemelt gitárszólóval tarkítva. Az asztalok persze rogyásig megtömve süteményekkel, puncsos tálakkal, fenyőmintás szalvétákkal és giccses asztaldíszekkel.

Emma szobája csendes volt, sivár, és borzasztóan nagy rendetlenség honolt benne. Ez volt az utolsó mentsvár, miközben a világot teljesen megszállta és agymosta a karácsony negédes szelleme.

-          Drágám, miért bünteted az egész világot, azért mert Olivér egy tapintatlan tuskó? – nyitott be az édesanyja bosszankodva.

-          Nem büntetek senkit anya! Csak hülyeség ez az egész! A karácsony, meg a szeretet ünneplés dolog, meg az egész „sütizzünk fulladásig” jelenség!

-          Akkor is szeretném, ha megtisztelnéd annyival a vendégeinket, hogy legalább köszönsz nekik!

-          Ha nagyon akarod… - sóhajtott Emma, és kikászálódott a szobából.

Persze a vendégek ugyanolyan tapintatlan tuskók voltak, mint az a bizonyos Olivér, aki mellesleg egy órával azelőttig Emma barátja volt. Hát igen, vannak, akik kegyetlen módon, éppen karácsonykor törik össze az ember szívét.

A kleptomániás Liz néni éppen Emma arcát csipkedte, és együttérzően mondta, hogy ő sem ment soha férjhez. A szupermodell Kate pedig halvány mosollyal nyugtázta, hogy nem csak ő fogja ki a hülye pasikat. Emma még tíz percig hallgatta a nagynénik és bácsik jó tanácsait, aztán az első adandó alkalommal fogta a kabátját és kisurrant az ajtón.

A parkban süvített a hideg szél, és teljes kihaltság volt az utcákon. Emma a park nyugati oldalán álló, kedvenc padja felé igyekezett. Ha jó idő volt, mindig itt ücsörgött, miközben valami zavaros nyelvezetű cseh novellát olvasott. Rossz időben pedig egy esernyő rejtekében tette ugyanezt, egy vidámabb regénnyel.

Most minden fehér volt, a frissen esett hótól, és ismét elkezdtek szállingózni a fehér kristályok az égből. A pad ugyanott állt. Csendesen, havasan, fázósan. Minden olyan volt, mint tegnap. Azaz mégsem minden! A padon ült valaki. Egy zöld kabátos valaki, háttal Emmának. Láthatóan nem zavarta, hogy egészen fehér már a sapkája a sok hótól. Bizonyára régóta ott üldögélhetett.

Bár a lányban végigcikázott a gondolat, hogy a zöld kabát tulajdonosa lehet akár részeges is, vagy hajléktalan, esetleg karácsonyi baltás gyilkos, mégis elindult felé. A kabátos meglepetten hátrafordult a léptek zajára.

Emma döbbenten megállt. Akkora kék szemek néztek rá, hogy kellett pár pillanat, amíg magához tért. A szempár tulajdonosa egy karikás szemű fiú volt, akin nyilvánvalóan látszott, hogy rég nem aludt.

-          Ööö.. szia!- nyögte ki Emma még mindig gátlástalanul a fiút bámulva.

-          Szia! – mosolyodott el a fiú. Körülbelül tíz éves lehetett, és a piros orrából ítélve régóta ülhetett a padon.

-          Te mit csinálsz itt a hidegben egyedül? Önfagyasztási rekordot akarsz dönteni? – kérdezte Emma, miközben a rendőrség telefonszámára próbált visszaemlékezni. - Biztosan lelépett otthonról a fiú- gondolta.

-          Ugyanezt kérdezhetném én is! – nevetett a fiú.

-          Talán megtenné az ifjúsági lelkisegélyszolgálat száma is... –folytatta Emma a gondolatait.

-          Na jó! A helyzet az, hogy hóembert szeretnék építeni – bökte ki a fiú váratlanul.

-          Hóembert?

-          Hóembert! – válaszolt határozottan a fiú.

-          Hóember… - ismételte Emma halkan – És mi akadályoz
meg benne?

-          Az, hogy még soha nem építettem hóembert. Nem igazán tudom, hogyan fogjak hozzá.

-          Öhm. Hát már kijöttem a gyakorlatból, de talán még emlékszem hogyan kell. – Nem épített még hóembert? Honnan jött ez a gyerek? A Marsról? – tette hozzá gondolatban.


Folytatása holnap következik!

Moira C. xox