Tegnap facebook stop-ot hirdettem magamnak! Elhatároztam, hogy 40 napig betartok négy alapvető szabályt, hogy kitisztítsam az agyam és kezeljem a függőségem:

  1. Napi egyszer megyek fel a facebookra.
  2. Hetente egyszer (az interneten kívüli más módon) tartom a kapcsolatot egy barátommal. (értsd: levél, füstjel, postagalamb)
  3. Naponta egyszer tanulok legalább egy új dolgot.
  4. Hetente egyszer nézek csak filmet.
  5. (a zárójeles 5. pedig az, hogy végigolvasom a 100-as BBC  "must read" könyvlistát - Tegnap kezdtem a Monte Cristo grófját.)

Egy ideje azon elmélkedek, hogy mennyire legyen reális a regényem. Felhívjam-e a figyelmet a mostani fiatalság általános problémáira, legyen-e benne szexualitás, káromkodás, facebook függőség és drogozás? Sokan megvádoltak már azzal, hogy egy álomvilágot építek fel, és a realitáshoz vajmi kevés köze van a történeteimnek.

Jane Austen-t is sokan vádolták, hogy mindig jól végződnek a történetei, és a szegény lányok szerelemből házasodnak gazdag fiúkkal. Mindig az igazság győz, és a kitartás elnyeri a jutalmát. Emma (Emma), Lizzie, Jane (Büszkeség és Balítélet), Fanny (Mansfield Park) és még sokan, a világ igazi nagy hősnői lettek. Ők is szenvedtek, hibáztak, de végül minden jóra fordult.

Jane Austen soha nem mert férjhez, mert az egyetlen szerelme anyagi okok miatt nem tudta elvenni feleségül. Vénlányként írt évszázadokat megélő regényeket a szerelemről, az érzelmekről, házasságról. Olyan dolgokról, melyeket mindenki idealisztikusnak és valótlannak tartott. Jane Austen úgy tartotta, hogy elég szomorú befejezés, elkeseredett élet és szerelem nélküli házasság van a való életben. Ő szerette volna, ha legalább a könyvek lapjain szépen végződhettek volna a történetek.

Jane Austen ma is az egyik legolvasottabb angol írónő. Korának első írói között volt, aki az irodalomból élt, és minden egyes regénye „hepi enddel” végződik. Jane Austen az eszményi világot írta meg, és nem volt hajlandó a megkeseredettségről és boldogtalanságról mesélni az olvasóinak.

Kérdem én: Nem látunk elég problémát magunk körül? Vajon változtat-e bármin, ha a regényeinkben is mások nyomoráról olvasunk? Szerintem nem! Engem nem inspirál, ha drogos fiatalokról olvasok, sem az, ha összetört szívekről. Ami továbbhajt az, az ideális és boldog világ. Szóval a regényem nem szocio képet akar bemutatni a mai fiatalságról. Ez egy mese lesz. Egy modern, valótlan és ideális történet lesz, ahova menekülhetsz, ha nyugalomra vársz.

Moira C. xox