Boldog új év kezdődött! Gazdagodott az életem rúzsokkal és körömlakkokkal, egy pár lila kesztyűvel és újabb mesés ékszerekkel. Persze el ne felejtsem megemlíteni a forralt bortól illatozó bögréket, és régi-új kedves ismerőseimet az elmúlt pár napban. Nos igen, a régi év szépen zárult, az új előtt pedig ott a lehetőség, hogy bizonyítson!

A következő állomása az írásnak, a részletes karakterkidolgozás. Minden apróságot, különlegességet, történetet most találok ki a szereplőimhez. Eddig megvoltak az átfogó elképzelések, most pedig kiszínezem a kontúrokat. A Nagyi karakterén dolgozom a napokban, így behatóbban kutatom azt a stílust, amelyet annyira szeretek a saját nagymamáimban. Mindkettejükben van egy hanyag elegancia, és valami úrinős, kecses hozzáállás az élethez. Körüllengi őket a sajátos öltözködési stílus, hajviselet, és gesztikuláció misztikuma. Kezdődve a húszas évekkel, a háborúkon át a modern időkig rajzolódik ki a meghatározó női ideálkép, amely mindenkit befolyásolt, még az én nagymamáimat is.

A kutatómunkám egyik lépéseként, megnéztem a How To Marry A Millionaire című játékfilmet, Marilyn Monroe  nagysikerű alakításával. Nyomozásom azonban nemcsak a korszellemhez vezetett vissza, hanem rádöbbentett, hogy mi nők mennyire elfelejtettünk nőiesen viselkedni. A szó igazi, romantikus és édes értelmében. Mintha a modern társadalom ki akarná zárni a palettáról az "igazi Nőt" a farmernadrágokkal, és az empancipált nők hadával karöltve.

Mert az igazi Nőnek a nőiességében és finomságában, az apró kis jelzéseiben, a parfümje illatában, a ruhái kiválasztásában, és a visszafogott arcfestésében van a hatalma. Az igazi Nő bájos jellem, de nem kell, hogy ostoba legyen. Értelmes és művelt, csábító, de nem közönséges. Benne rejtőzik még a kislány, de ugyanúgy a femme fatale is. Nem akar férfias lenni, hanem hagyja, hogy az úriemberek lesegítsék a kabátját, és hozzák utána a csomagjait. Mégis, ha szükség van rá határozott, és gyorsan dönt.

Lassan elfelejtjük, hogy melyek az értékek, és a gyöngysorokat és legyezőket odadobjuk a felejtés oltárára. Önként adjuk őket, kérni sem kell, és csak legyintünk, ha egy idősebb hölgy még int nekünk a mutatóujjával, hogy "csak ne olyan hevesen fiatalok!"

Szóval a regényemben a Nagyi (az Öreg Hölgy) képviselni fogja a letűnt korok női ideáljait. Ő egy igazi dáma, aki szereti az ékszereket, a csillogó ezüstöt az étkezőasztalon, és délutánonként a szalonban passziánszt játszik. Mariellának, az unokájának, szüksége is lesz egy ilyen asszonyra, mert körülötte nem maradt már senki aki felemlegetné az etikettet, vagy hogy hogyan ül a széken egy igazi úrinő.

Mindannyiunknak meg kellene tanulnunk nőként viselkedni, és élni azokkal a képességekkel és előnyökkel, amelyeket születésünk óta megkaptunk Istentől. Szóval lányok, tanulmányozzátok a női ikonokat, és szívjátok magatokba az elfelejtett tudományt! Nők vagytok, tehát viselkedjetek is akként!

Moira C. xox