Nem tudom ki találta ki a Coca Cola-t, de én biztosan Nobel díjat adnék neki ezért a felfedezésért! Egyszerűen nincs jobb, mint Cola-t iszogatni, olvasni és Carolina Liar-t hallgatni! Kezd visszatérni a pop art mániám is...Mi lesz ebből??? A vázlatírás egyik legérdekesebb része, amikor olyan szereplők szemszögéből írod le a történetet, akik majdnem teljesen mellékesek a cselekmény alatt. Tessék olvasgatni mit gondol Jázmin, Mariella barátnője a történet alatt! Most beleláthattok a kulisszák mögött zajló érzésekbe is!

A szüleimmel még egészen kicsi koromban költöztünk Charlottesvillbe. Igazából soha nem történt velem semmi különleges, hiszen ez egy festői kisváros valahol az angol vidéken. Mindenki ismeri a másikat, és az utcákat girbegurbán szegélyezik a középkori házacskák. Charlottesville magáénak tudhat egy réges-régi templomot, amelyhez egy hasonlóan idősödő káplán is jár, temérdek macskakövet és tiszta időben kilátást a tengerre, ha nagyon meresztgeti az ember a szemét. Ezen kívül van itt egy gimnázium, kisbolt és a moziesteknek is helyet adó Café Emerald. Itt mindenki ismer mindenkit, és aki nem illeszkedik be a kisváros megszokott rendjébe, arról azonnal elindul a pletyka.

Annabella és az öccse Andrej már ősidők óta itt éltek. A szüleim még arra is emlékeztek, hogy régen három-négy művész lány vette meg a Zöld Házat, azután Andrej is hozzájuk költözött. Azért a Zöld Házra esett a választásuk, mert a legenda szerint kísértetjárta (tündérek lakta) volt. Ez annyira tetszett a lányoknak, és annyira művészinek találták ezt a mesét, hogy azonnal megvették és felújították. Azután szépen lassan szétszéledtek. Az egyikük megházasodott, a másikuk a Londonba költözött, hogy elindítsa a karrierjét. Andrej velünk járt iskolába, egy osztállyal felettem. Mindig tudtuk, hogy valami rejtély övezi, és amikor 16 évesen egyszerűen lelépett és otthagyta Annabellát, aki nem is kerestette a történtek után.. nos azonnal tudtuk, hogy valami szörnyű családi probléma lehet a háttérben, amit nagyon jól titkoltak.

Mindenki megütközött Annabella viselkedésén, és amikor Mariella és Martin hozzáköltöztek az egész város meglepetten állt a tény előtt, hogy újabb két gyereket bíztak a gondjaira. Mariella is furcsa volt, éppen, mint Andrej. Az iskolában csendben ült, alig szólt egy szót is. Olive pedig teljesen rászállt. A barátommal nagyon megsajnáltuk és elhívtuk egy szakkörbe, hogy kicsit be tudjon illeszkedni közénk. Nagyon különleges és nagyon érthetetlen lány volt. Kreatív, de csak akkor tudhattuk meg, amikor végre feloldódott és szabadjára engedte a véleményét. Olive egyre szemetebb volt vele, minden különösebb ok nélkül. És, ahogy telt az idő, Mariella is elkezdett visszavágni. Az iskola szájtátva figyelte, ahogy ezek ketten vérre menően ölni kezdték egymást...

Moira C. xox