A mostani napjaim összevisszák, kuszák, bonyolultak és csavarodnak jobbra és balra. Tegnap megnéztem az Ugly Truth címet viselő filmet, és sokk hatásként ért a mondanivalója. Azaz talán nem is a filmben nekem szánt mondanivaló hatott meg (mint ahogy soha), hanem amit mögötte láttam: Kell neked valaki, aki megmondja a frankót? Aki mindenkiről mindent tud, és persze mindent jobban? Valaki, aki mindenki felett áll a zseniális meglátásaival és véleményével? Esetleg magadra ismertél? Akkor olvass!

Az őszinteség kegyetlen és ocsmány tud lenni. Sokszor azonban felszabadít és megment. Mostanában sokszor eszembe jutott, hogy az őszinteség nem túl kifizetődő tulajdonság. Főleg, ha az embernek párosul azzal a hideg és csípős humorával, amin mindenki jókat szórakozik, vagy meglepődik, amíg nem róla van szó. De  ha szembe találja magát egy neki szánt igazság mondattal, akkor kiakad. (Én legalábbis ilyen vagyok.)

Az igazságban van valami durvaság. Sokszor előrébb lendíti azt, akinek kimondod, máskor azonban olyan, mint egy tőrdöfés. Ha valaki elé őszinte tükröt állítanak, az nem mindig kívánatos. Utálom, ha az Igazság tükrébe kell néznem, mert soha nem mutat olyannak, amilyennek látni szeretném önmagam. Mindig ott vannak a hibáim, a hidegségem, a felsőbbrendűség érzetem, az okosnak hitt véleményem. Talán ha nem tudnám, hogy van valaki aki kiszed a szemétből amiben ülök éppen, soha nem is néznék bele ebbe a tükörbe magamtól. Mert akkor valami felsőbb erő előtt mérettetek meg. Az Igazság előtt, ami előtt soha nem állnék meg a saját erőmből.

Emberek egész sokasága nézte a televízió képernyőjén, ahogy az "igazság" egyik nagyképű bajnoka megalázó módon a másik szemébe vágta a véleményét. Sokszor még igaza is volt. Sokszor elérte a célját. A sikertelenekről pedig nem beszél a nyilvánosság...

Miért nézték az emberek? Mert élvezik nézni és hallgatni, ahogyan MÁSOK hallgatják az igazat. Vagy talán mert senki sem tudja mi az Igazság valójában. Mert senki sem mer egyedül belenézni a tükörbe. Kell valaki aki tartja nekünk. Szeretném ha magatokra ismernétek, ahogyan én is magamra ismerek! Ugye milyen jó érzés tartani azt a tükröt? Mert ilyenkor annyira de annyira igazunk van! Mert annyira meg tudjuk mondani a többieknek! Mert mi mindig mindent jól csinálunk, és a másik meg sorra mindent elszúr...

Én kérem hogy nekem is tartsátok az arcom elé, ha már elvárjátok, hogy én is mindig megmondjam nektek az igazat. Mert hiába minden, én sem vagyok jobb nálatok. Első a másokon való nevetésben, első a kritizálásban, első az odamondásban? Ezzel van problémánk, igaz?

Találkoztál már az Igazság árával? Mert ha még nem, akkor tudnod kell, hogy az életed az ára! Az Igazság az életét adja, ha komolyan gondolja a dolgot. Érdemes ezt szeretet nélkül, felsőbbrendűség érzés miatt odadobni? Nem túl nagy az áldozat? Talán nagyobb, mint néha belenézni abba a tükörbe...

Moira C. xox