Nemrégiben kitöltöttem egy személyiségtesztet, és ledöbbenve konstatáltam hogy találó a leírás, ami kijött rólam (ENTP). Olyannyira találó, mintha egy olyan ember írta volna, aki jobban ismer engem, mint én saját magamat. Furcsa, hogy mi emberek mennyire egyediek vagyunk, és mégis mennyire hasonlóak. Az egyik közös tulajdonságunk pedig az, hogy szeretnénk, ha az emberek kíváncsiak lennének RÁNK, a személyiségünkre, a problémáinkra, az apró különlegességeinkre.

Szeretem a kreatív embereket. A kreativitást pedig egyenrangúnak ítélem az ésszel vagy a humorral. Csodálatra méltó,  ahogyan emberek képesek létrehozni, felfedezni, kitalálni zseniális dolgokat. Kíváncsi vagyok a kreatív emberekre, mert izgalmasak. Értékelem bennük, hogy fokozottan igénylik azt, hogy "megosszák" önmagukat. Az ilyen emberekben (ha megnyílnak is) még mindig annyival több van, olyan mélységek, hogy soha nem válnak teljesen átláthatóvá, és ezáltal unalmassá sem.

A Zöld Ház történetében hemzsegnek a kreatív művészlelkek. Annabella festő, Mariella rajzol, az édesanyja Eliza dalszerző-énekesnő, Andrej pedig költő és hegedül. Szóval senki sem panaszkodhat, ha elvontságot keres a szereplőimben.

Az egyik jelenetben leírtam az álom műhelyt, ahol szívesen dolgoznék, ha éppen elkap az alkotó láz. Imádok festeni, rajzolni, színezni, anyagokat, fényképeket, kombinálni, vagdosni, ragasztgatni. Nos ez a műhely, határozottan hasonlít a Képzőn lévőkre (igen, itt nem jelentkezett a kreativitás), de ettől még tökéletes.

"-Itt szoktam festeni- nyitott be egy szobába Annabella. A tágas, poros padlásszobába aprócska lépcsősor vezetett fel. Telistele volt zsúfolva mindenféle vászonnal, állványokkal, festékekkel, ecsetekkel és ceruzákkal. Kellemesen szúrós festékszag terjengett a levegőben, a finom porszemek pedig delejes táncot lejtettek a langyos napfényben. A szoba felét elfoglalta a meggyötört munkapad, az ablak alatt pedig kifakult zöld fotelok várták, hogy belevesse magát a bámészkodó. Tátott szájjal álltam az ajtóban, és alig mertem belépni a szentélybe. Álomszép volt. Ha Annabella nem térít magamhoz, biztosan odaragadtam volna a padlóhoz, mintha csirizzel kenték volna be a cipőm talpát."

 

Moira C. xox