Ma a házasságról beszélgettünk az apukámmal. Azaz ő beszélt és én hallgattam. A nagyszüleim 58 éve házasok, a szüleim is 26 éve már, hogy fehérben összekötötték az életüket. Mi a jó házasság alapja? Miért vannak együtt? Mitől szerelmesek még mindig egymásba? Van egyáltalán még ilyen?! Ezernyi kérdés megrohanja az embert hirtelen. Ilyenkor szoktam előkeresni a nagyszüleimet....

A három szerelmi szál egyike, Annabella és Dávid kapcsolatáról szól, akik a cselekmény végén el is jegyzik egymást. A regényem teljes mértékben az ideális "házasság támogató" álláspontot képviseli. Sokak szerint naiv módon (inkább bizakodva), hiszek abban, hogy lehet boldogan élni, amíg meg nem halunk. Az egyik bejegyzésemben arról írtam, hogy a Disney herceg a BKV buszon nem túl reális elképzelés. Azonban az ideális kapcsolat annál inkább reális és kézzelfogható.

Mi a nagyszüleim titka? Legyinthetnénk, hogy a megszokás. Hogy régen még más volt. De nem! A nagypapám 18 éves kora óta hűséges a nagymamámhoz. Szereti (sőt szerelmes a nagyimba!) jóban, rosszban, egészségben, betegségben, ha nehéz idők járnak, ha áldottan alakul az életük. A nagypapám szerint az a baj, hogy az emberek nem tudnak várni. Ha pedig várni sem tudnak, hűségesen végigélni egy életet végképp nem. Az emberek nem küzdenek a kapcsolataikért. Ha kihűlt, leveszik, mint a ruhát és váltanak. Sérülnek, elbuknak, felállnak és folytatják tovább. Mert nem hisznek az igaz szerelemben. Nem hisznek a házasságban. Nem hisznek a nagy Ő-ben. Nem hisznek már semmiben...

Amikor előadtam az egyik ismerősömnek, hogy a regényben lévő szereplőim házasság-centrikusan gondolkoznak, teljesen kiakadt. Hogy ez már nem modern! Ezt már nem szabad tanítani a gyerekeinknek, ha felvilágosult szülők leszünk. Majd a gyerek eldönti, hogy hisz-e a mesékben (mint ahogyan a szánalmas kislánykák hisznek a tündérekben), vagy nem. Elavult és megrozsdásodott az ásó is, a kapa is és a nagyharang is.

Szóval elhatároztam, hogy kiállok a házasság mellett. Nem elavult, hanem tökéletes! Nem korlátoz, hanem szabadságot ad. Nem konzervatív, hanem felfrissítő és csodálatos. Nem kényszer, hanem megtiszteltetés! Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. Ha az egyik boldog, a másiknak is átadhatja a boldogságot. Ha az egyik gyenge, a másik megerősíti.

Lányok! Ne engedjétek, hogy a kislány korotokban dédelgetett álmaitokat kiűzze belőletek a sok nyomorult élet, amit láttok. Ne adjátok a terveiteket a felejtésnek, csak azért, mert azt hiszitek soha nem jön el az a bizonyos herceg. Mert el fog jönni! Csak várjatok türelmesen! És jegyezzétek meg a nagypapám bölcs mondását: Ha nem tudsz türelmesen várni, nem tudsz majd hűségesen leélni 60 évet sem az Igazival...

Moira C. xox