Hópihék! Temérdek hófehér, csipkés papír hópihe. Készülnek a Christeens Tél Party dekorációi. Közben Balkan Beat Box-ot hallgatok, illatos gyertyát gyújtok és írok. Nemrégiben elmondtam valakinek, hogy hajlamos vagyok nem befejezni a dolgokat, amelyeket elkezdek, csupán ötletelek és csapongok. Azt javasolta, hogy tűzzek ki egy határidőt a regényemnek. Bár akkor elütöttem a tanácsot, később mégis úgy döntöttem, hogy megfogadom. Ha nem is az írás legeslegvégét tűzöm ki célul, de legalábbis a vázlatolás végét. Február elsejétől számított két hónap múlva már a tényleges írást kell elkezdenem. Mielőtt felhördültök, hogy minek ennyi idő, tudnotok kell, hogy megírni már nem olyan nagy dolog, ha készen van egy ütős és kidolgozott vázlat. Szóval drukkoljatok!

Szlovénia az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam. A családi nyaralások alkalmával temérdek lélegzetelállító tájat láttam már, de ez a meseország mindenen túltesz. Egyszerre hegyvidéki és mediterrán. Érintetlen, bájos, tiszta, és barátságos. A hegyek között aprócska tükör tavak bújnak meg, a Soca folyó türkizkék átlátszó vizében pedig csak a legbátrabbak fürödhetnek, ugyanis erős a sodrása, és nagyon hideg. A kavicsok fényesek a víztől, a vízesések sejtelmes barlangokat vájnak ki. Vizük hol folyondárszín, hol mélykék, hol pedig borzongatóan fekete. A hegyi falvakat fenyőfák és harsogó zöld mezők koronázzák meg. A boltokban eszméletlen finom sajtokat lehet venni, és a szlovén fagyi is kenős, mint az olasz. A papírírószer boltokban minden füzet dupla olyan vastag, mint itthon, a színes ceruzáknak pedig soha nem törik ki a hegye.

A hegyekben mindenütt kirándulni lehet, vagy fekete mézet enni. Néhol meglátogathatunk egy eldugott, második világháborús partizán búvóhelyet, ahol az emeletes ágyakon még mindig ott vannak a tintával írott katona üzenetek. A házigazdák fügét hoznak, este pedig pálinkával kínálnak. Alkonyatkor pedig hangosan béget a birkanyáj, ahogyan hajtja őket a pásztor. A kedvenceim a hatalmas szénaboglyák, amelyek szegélyezik az utat mindenütt. Fel lehet rájuk mászni, lecsúszni, ugrani, utána pedig kifulladva szöcskéket fogdosni a vadvirágos mezőn. A fiúk mind barnák és nevetősek, robogókkal gyülekeznek esténként a falu kis terén. Nyaranta behallatszik a nyitott ablakon a Soca Reggae fesztivál zaja, karöltve a tücskök koncertjével. Szlovéniának illata van, hangulata, érzései. Valami olyan varázsa, amelyet nem lehet sem leírni, sem lefesteni, fényképezni, kamerázni. Látni kell, és csodálva belélegezni.

A regényemben muszáj volt Szlovéniát megemlítenem. Rejtélyes helyszín lesz az a szerpentines út, ahol a szülők otthagyják az autójukat, és nyomtalanul eltűnnek. Vad lesz a táj, és félelmetes. Az autóból pedig halkan szól a rádió...

Moira C. xox