Amikor már minden elhomályosul, és az értelem legapróbb szikrája is kialudt, azonnal ragadjatok tollat, és írjatok egy közös történetet, mondatonként írót váltva! A legfurcsább történetek így születnek. Íme a hétvége termése... Ó, és külön köszönet író társamnak, aki nélkül nem készülhetett volna el ez a remekmű!

I.

 


Szvetlana megkönnyebbülten sóhajtott, mikor meglátta a napfényben fürdő utcát az ablakból. Kakaó a kalóz, aki a legjobb barátja volt, fütyörészve közeledett a házuk felé. Szvetlanának rögtön feltűnt a huncut csillogás Kakaó egyetlen ép, szemfedőmentes szemében. „Biztosan a Rumos Hordóban járt már megint a Fogatlan Jack-nél!” – gondolta megvetően, miközben végigsimította három szál haját a fésűvel. Kakaó kiolvasta a lány szeméből gondolatait és ezt mondta, miközben végtelen nyugalommal csiszolgatni kezdte tölgyfa lábát: „Cicaborsó! Tudod, hogy Fogatlan Jacktől csak hat liter rum után lehet távozni. No osztán érzem ám én is rajtad az aranypor szagot!” A lány sértődötten válaszolt: „Jól tudod, hogy a gyógyszerésztől kaptam a port a dadogásomra, nem szép dolog a rummal egy napon említeni!”

„Jóvanna mókusvirág! Tudod, hogy komák volnánk… Egyébként kész vagy már? Ne fecsegjünk itt, indulnunk kell a vattacukor vásárra!” Szvetlana befonta mind a három szál haját és kakaós szájfényes szájával csücsörített a kalózra. Kakaó fintorogva így szólt: „Nem tudom mikor érted már meg, hogy a saját alkotóelememmel nem tudsz levenni a lábamról!” „Te Kakaó, hová gondolsz? Hiszen tudod, hogy bőszen gyászolom még Papagáj Joe halálát, kivel öt teljes óráig szerelmesek voltunk egymásba!” „El is felejtettem, hogy te a hosszú kapcsolatok híve vagy… Szteppelő Kagyló falván híre van a gumicsizmás hódítási módszereidnek.”

Szvetlana meglepetten felugrott és őrült módon sikítozni kezdett, miközben Kakaó a kalóz háta mögé mutogatott. A marcona kalóz elterelési hadműveletnek vélte a mutatványt, így igencsak meglepődött, mikor a nyálkás tapadókorongok cuppogva fonták körül a vállait. „KAKAÓ!!!- kiáltott Szvetlana- Ez lett Szinbád veszte is öreg korára.” A kalóz nevetett miközben lefejtette Kráken karjait magáról. „Ugyan már! Jó haverok vagyunk, igaz te vén róka?” – röhögött a fogatlan fejével. „Jól mondod barátom!”- vihogott rekedten a vén polip – „Emlékszem ám a régi szép időkre, amikor Jack Sparrow kapitányt is kicsináltuk pár napra!” – csapkodta a fatérdét Kakaó, miközben Szvetlana elkerekedett szemmel nézte a két csirkefogót.

„Ezek őrültek…”- gondolta- „Vagy csak én maradtam volna le valamiről?”- figyelte a két alakot tovább növekvő gyanakvással. Ekkor Kakaó a kalóz megevett egy uborkát és bálnává változott. Kráken két falatra meg is ette, miközben gyapotot fércelt a szabad karjaival. Szvetlana pedig megszülte holt szerelme gyermekét. Az újdonsült újszülött azon nyomban pókert kezdeményezett mikor meglátta a társaságot. Így pókereztek estig, a bálna Kakaó, Szvetlana, az újszülött és a polip, mely tevékenység méltó koronája lett ennek az átlagos napnak. Ám a gyanútlan csapat mit sem sejtett a vattacukor vásár elkövetkezendő eseményeiről…

Folytatása következik...