II.

 


Másnap a tengerparti kisváros megtelt kíváncsiskodó tömeggel, akik mind a vattacukor vásárra érkeztek. Émelyítően édes illatok terjengtek a levegőben, a kis társaság pedig ólom léptekkel közeledett a móló felől. Szvetlana otthon hagyta az újszülöttet pókerezni a falon unatkozó pókkal. Kakaó duzzogva vánszorgott a sor végén mivel a házban kellett hagynia kedvenc rumos hordóját. Kráken a polip hamar lelépett, hogy a hosszú éjszaka után megmártózzon a tenger sós habjaiban, így kettesben hagyva a kalózt és a lányt.

Szvetlana izgatott volt a vásár miatt, mert mindig itt találkozott hőn szeretett „anyósával”. Az „anyós” Papagáj Joe után maradt a nyakán és egy gonosz vén szipirtyó volt. Ő mégis szerette, mert rendszeresen kapott tőle barack befőttet. A befőtt messze földön híres volt, mert gránátalmából készült, mégis barack íze volt. Ez a gyümölcs nem csak az ízéről vagy citromszerű külsejéről volt híres, hanem páratlan mellékhatásáról is. Aki akár csak egy aprócska falatot is evett belőle, hirtelen összement fele akkorára és képes volt repülni.

Szvetlanának nagy szüksége volt erre a képességre, ugyanis annak köszönhetően akarta kihallgatni Kakaó és Kráken titkos diskurzusait. A téma persze mi más lehetett, mint a legendás és mesés kincs, a spanyolok aranya, mely Kullancs Kalóz kapitány felügyelete alatt indult el az aztékok földjéről, hogy soha ne érkezzen meg Spanyolhonba… A kincs átkozott volt és bárki kaparintotta meg, minden éjjel víziló feje lett. Ez a mellékhatás káros eredményekkel járt már többeknél, mivel a környéken hemzsegtek a vízilóvadász buddhista szerzetesek.

Ezzel mit sem törődve a két gazfickó minden áron meg akarta szerezni az aranyat. Szvetlana pedig eleget tanult orosz balettet ahhoz, hogy ne hagyja, hogy Kakaó és a polip kizárják az expedícióból. Viszont a két vizilabdás az ősi ellentétnek köszönhetően ösztönösen bizalmatlan volt a balerinával szemben. Érthető, hiszen egy tengerész soha nem bízhat szárazföldi patkánynőkben, főleg ha azok kakaós szájfényt használnak!

Szvetlanát ennek ellenére is fűtötte a kalandvágy, nem is csoda, hiszen kalóz vér csordogált az ereiben, melyről egyelőre még mit sem sejtett. Azonban gyanús jelei már voltak a kalóz ősöknek, mivel különleges képességekkel rendelkezett: a szeme érzékelte a szél fordulását, az orrával az aranyat szimatolta, a fogaival pedig… nos fogai neki sem nagyon voltak. Ez volt az egyetlen olyan közös pontja Kakaóval, amely miatt a férfi hasonszőrűnek tartotta, ugyanis neki is fájó pontja volt a fogsora helyén tátongó üresség.

Kakaónak amúgy is hátránya volt a többiekkel szemben, mivel az agyát egyszer elhagyta a tengerparton. Szvetlana persze ideiglenes megoldásképpen a hátára varrta, de képzelj el egy kalózt a hátán fityegő agyával! Nem túl előnyös tulajdonság. Nem is csoda, hogy menekültek előle a nők! Kakaó abban reménykedett, hogy a zsákmányból majd megfizet egy jó hírű plasztikai sebészt, ám Krákennek egészen más tervei voltak a vagyonnal.

A polipokban egyetlen épeszű kalóz sem bízik meg, csak ha meg vannak sütve, mert úgy finomak. Azonban Kakaónak szüksége volt erre a csápos tagra ahhoz, hogy eljusson Neptun mélytengeri barlangjába. Szóval a kalóz folyton a tenger felé tekintgetett, miközben Szvetlana és az „anyós” megpakolták kosaraikat fogtörő édességekkel a vásáron. „Mázli, hogy nem szeretem az édességet – gondolta- Valahogy el kéne tűnnöm, hogy megkeressem Favágó Jimmy-t.”

„Szvetter bébi! Kimennék kicsit a sósabbik levegőre!” – mondta hangosan Kakaó, és a tenger felé mutogatott. „Ó, éppen végeztünk, így veled tartok én is!” – mondta a lány. Kakaó fintorgott és intett, hogy „oké”.

Folytatása következik egy hasonlóan elmebeteg hétvége után...