Tegnap a kezem közé kerültek a régi levelezős füzeteim a Gang Boy-ok, amiket egy nagyon jó barátnőmmel írogattunk egymásnak 13-14 éves korunkban. Képzeljetek el egy csomó kisalakú füzetecskét, teleírva tinilányos betűkkel, összeragasztgatva emlékekkel, firkálva, rajzolva. Minden benne van: a terveink, álmaink, mindenkiről a véleményünk, a fiúk akik tetszettek, a veszekedéseink. Eltettem őket, hogy megőrizzem ezeket az értékes naplókat, hátha lesz egyszer egy ekkora lányom. Talán kiadom egyszer az egészet (a másik szerzővel egyeztetve), hogy többen is tanulhassanak a sok hülyeségből, amit csináltunk. A Gang Boy-ok hatására több vicces emlék is felötlött bennem:


1. Tini koromban teljesen gördeszka fanatikus voltam. Mindenhová cipeltem magammal a deszkát, Offline-t olvastam, punk rockot hallgattam, fiú cuccokat hordtam, és csak és kizárólag a deszkás/graffitis fiúkat tartottam menőnek! (Zárójelben megjegyezném, hogy az ollie-nál és a kick flip-nél tovább nem nagyon jutottam soha...)

2. Tini koromban azt hittem, hogy az a menő, aki lázad. Az a jó arc, aki illegálkodik, csövin néz ki, nem tanul, és beszólogat a tanároknak, és pózernek hívja a "nem menőket". Ha a mostani énemmel látnám, hogy annyi idősen, egy halom tíz évvel idősebb, iskolakerülő, füves deszkással lógok, biztosan pofonvágnám magam. De túléltem!

3. Tini koromban minden héten más fiúba voltam szerelmes. Az aktuális jelöltről pedig csöpögős történeteket találtunk ki a barátnőmmel, amiket a Gang Boy-ok és egy halom füzet őriznek. Ezzel a remek szokással kialakítottunk egy olyan gondolkozásmódot, hogy soha sem a realitásra néztünk, hanem a fantáziára. Ami persze, mindig izgalmas volt, és ahol a 20 éves végzős gimisek mindig belénk, pisisekbe voltak szerelmesek!

Bár a regényem főszereplői kicsit idősebbek (16 évesek), mégis szeretném átadni a fiatalos, lázadós hangulatot. Mariella, Jázmin és a többi lány viselkedése sokszor már-már paródiába hajló lesz, hiszen visszanézve egyáltalán nem az a "királysirály", amit egy tini gondol.

Szintén szereték kicsit viccelni a "naponta-másba-vagyok-szerelmes" , és a "bemagyarázok-magamnak-és-a-barátnőmnek-mindenfélét", ami meg sem történt jelenségekkel. Emlékeztek lányok, ahogy visongva mesélitek a barátnőtöknek, hogy a Kiszemeltje "így nézett, úgy állt, ezt meg azt csinálta", és ebből az következik, hogy halálosan szerelmes belé? Holott a fiú még azt sem vette észre, hogy szegényke létezik. Ó, igen lányok! A regény kritikus lesz, és gonosz, de szeretni fogjátok!

Moira C. xox