Elérkeztem az önbizalomhiány lemélyebb bugyrába. Amikor minden bénának tűnik, hamis a hangod, nem tudsz írni, mínusz tíz kilót szeretnél, és amúgyis soha nincs egy jó poénod. Minden összeadódott, és én kétségbeesetten kapaszkodtam az utolsó fűszálba, hogy le ne zuhanjak a mélybe. Amíg el nem szakadt a fűszál... Mázli, hogy a zuhanás közben mindig van az emberen ejtőernyő. A kérdés az, hogy észreveszi-e? Filozofálni azok szeretnek, akiknél nem stimmel valami. Egy pörgős és kiegyensúlyozott embernek eszébe nem jutna órákig gondolkozni az élet értelméről. Mindenesetre, ha így érzitek magatokat, nyissátok ki az ejtőernyőt, mert akkor nem zuhanni fogtok, hanem repülni!

A napokban Oscar Wilde műveit olvasom. Olyan zseniális mesék, amelyek rosszul végződnek. Igen, itt asszociálhatunk Csáth Géza azonos című kötetére. Azonban míg Csáth Géza egy őrült teóriáit vetette papírra, szándékosan az élet borzalmaira kihegyezve a meséit, addig Oscar Wilde olyan személyiség torzulásokra, hibákra és alapvető tényekre világít rá, hogy az ember óhatatlanul is filozofálni kezd tőle. Wilde szimbólumokban mesél. Egy-egy történetet el kell olvasni többször is ahhoz, hogy kihámozzuk belőle a mögöttes értelmet. Mi az igazi szeretet? Létezik-e szerelem? Milyen egy önző vagy önelégült ember? Mindig igazságos-e az élet?

Oscar Wilde zseni volt. Nem mellesleg pedig egy hírnév hajhászó őrült. Mindent megtett, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. Azonban a mai hasonló attitűddel rendelkező művészekkel ellentétben, ő tényleg tehetséges volt. Sőt, elég elolvasni néhány művét és az embert magával ragadja ez a friss gondolkozásmód. Kitört a viktoriánus irodalom korlátai közül, polgárpukkasztott, lázadt, leírt olyasmit, amelyről mások sosem írnának, remek emberismerő volt, és szívesen meghallgattam volna az emberekről alkotott véleményét.

Korábban már írtam arról, hogy a regényemben szereték egy ideális világról írni. Ez így igaz. De a kérdésre, hogy van-e helye egy mesében pszichológiának, társadalom kritikának, emberek kifigurázásának vagy sztereotípiák döntögetésének, a válaszom IGEN! Több postom szól arról, hogy milyen gondolatokat szeretnék a műveimbe beleírni. Mindezek köztük vannak! A meséknek az a feladatuk, hogy az élet durvaságairól szóljanak! Fejlesztik az ember képzelőerejét, absztrakt gondolkozásmódját, és kritikus olvasását. Ha a regényem nem is lesz teljesen Oscar Wilde-szerűen elvont, találkozhattok majd benne ilyesmivel.

Ha szeretnél elgondolkoztató meséket olvasni, ezeket ajánlom:

  • Oscar Wilde - Fairytales and Stories
  • Lewis Caroll - The Adventures of Alice in Wonderland
  • Antoine de Saint-Exupéry - The Little Prince

Moira C. xox