Fúvósok lepték el a fővárost! Trombiták, harsonák, szaxofonok, furulyák, és további trombiták. Bárhol szeltem át a várost, minden zugban egy fúvós zenekar játszott. Szombaton könnyelműen kijelentettem, hogy nem szeretem a fúvósokat, de most revidiálom a nézeteimet. A fúvósokban van méltóság. Valami olyan robosztus, viktoriánus előkelőség, amelyet nem lehet lesöpörni egy laza mozdulattal a színtérről. Egy szó, mint száz, tiszteltetem a fúvósokat! A trombitákat, szaxofonokat és a harsonákat is.

Ma a Váci utcán végigsétálva beleütköztem egy lányba. Egy olyan kis teremtésbe, aki a mai sztereotípiám kielemzésének önkéntelen alanya lesz. Kérlek ne értsetek félre, nem bántani akarom szegényt, csak felhívni a figyelmeteket egy rohamosan terjedő rossz szokásra

Szóval, mi is a mai általánosításom? A leányzó ruházata trendi akart lenni, csakis a legmárkásabb divatcikkek voltak ráaggatva. A napszemüvege cicás-marilyn moonroe szemüveg, kis short, topán, Louis Vuitton táska, bubi frizura. Minden rajta volt, amit nő kívánhat. Kivéve egyvalamit, ami talán a legjobban hiányzott; a tartást! A lánynak nem volt tartása! Sem fizikailag, mert úgy járt, mint egy bushman elefánt. Sem értelmileg, mert nyitott szájjal rágózva lófrált a kirakatok között. Az értelem legkisebb szikrája sem csillant meg a szemében. Próbálta imitálni a Szex és New York legendáinak légies járását, és a táskája persze szigorúan a könyök hajlatánál himbálódzott, de egy valami hiányzott belőle… a légiesség!

Lányok, a ruhák nem adnak tartást! A márkáktól nem lesz senki igazi nő! Sem pedig egy filmből eltanult mozdulatsor nem tüntet fel bennünket érettebbnek vagy vonzóbbnak. Ahelyett, hogy teleaggatjuk magunkat cetlikkel és státuszszimbólumokkal, inkább húzzuk ki magunkat, lépjünk finomakat, és legyünk kecsesek! Ha nem megy egyedül, akkor irány egy balett tanfolyam, vagy női példakép vadászat! A női kecsesség vonzó, ellenben a Louis Vuitton csillagokkal csupán a zsebtolvajokat vonzzuk mágnesként…

A regényem szereplőibe csepegtettem némi tartást, de talán a korábban sokszor említett Nagyi képviseli az igazi méltóságos női ideált. Az ő karakterében persze sarkítok, hiszen egy letűnt kort szeretnék vele érzékeltetni. Mindenesetre szükség van méltóságteljes női példaképekre. Olyanokra, akik nem a ruházkodásban és a pénzben találtak tartásra, hanem belülről fakadóan tudják kihúzni magukat az utcán sétálva.

Ha szeretnél utána kutatni, hogy mit gondolt erről a témáról Coco Chanel, a divat királynője, a következő filmet ajánlom: