Pattogatott kukorica illat terjeng a házban, és a hugimék lent buliznak a stúdióban. Ma este rá kellett döbbennem, hogy a tizenhat éveseknek és már felnőttnek számítok. Ez azért elég laza. Hazafelé lemerült a zeném, szóval magamban dúdolgattam a zsönetemplűmonámúrt és filozofálgattam; MIÉRT? Eredmény mindezidáig nem született, de azonnal jelentkezem, ha megfejtettem a kérdést. Addig is olvassatok, szurkoljatok, mert pörögnek az oldalszámok!

Ezt a részt is régebben írtam, biológia tanulás helyett. Mariella utálja a biológiát, és ebben nagyon hasonlít rám. Íme a monológ, amelyet lekörmöltem. (A dolgozatom persze remekül sikerült utána...)


" -Szénhidrátok- mormoltam, miközben a hatodik lapot jegyzeteltem tele. Mindig színes lapokra jegyzeteltem, mert véleményem szerint a színek elősegítik a memorizálást. Biológiánál még soha nem bizonyosodott be, hogy ez így lenne, de történelemből egyértelműen igaz. Most éppen sárga lapra írtam lila tollal, ami Jázmin szerint biztosan súlyos lelki problémákra, vagy legalábbis ízlésficamra utal.

- Utálom a proteineket – tudattam a tollal dühösen.  Tisztán láttam, ahogyan vigyorogni kezd.

- Kezdek bekattanni. Tollakhoz beszélek – mondtam hangosan, magam is megijedve a suttogásom hangerejétől.

A könyvtár ezen részén mindig síri csend honolt, hiszen itt mindenki ezerrel tanult. A többi asztalnál pedig vidám diskurzust folytattak a kacarászó végzősök, tudomást sem véve a többi szenvedőről. Ha lehetnék ennél szentimentálisabb, a könyvtár egyik felét vidám, a másikat pedig vészjósló oldalnak keresztelném. De ennyire nem vagyok szentimentális.

- A gyenge vonzerejű hidrogén kötések kapcsolják össze a DNS két ellentétes irányú szálát. Ezek dupla spirált alkotnak.

Bevallom elvesztem. Ha bárki megkocogtatta volna a vállam és megkérdezi, mi az a gyenge hidrogén kötés, ha az életem múlik rajta sem tudom elmagyarázni. Hogy egy ábrán felismerjem, végképp elérhetetlen álomnak tűnt." - Zöld Ház, Mariella monológ :)

Moira C. xox