A 42. Magyar Filmszemle kisjátékfilmes blokkjába kaptunk jegyet. A repertoárt a Porcukor indította, majd hosszas levegő után való kapkodás után egy hasonlóan sokkoló kisfilm, a Valami kék zárta. Itt pedig egy laikus kritikáját olvashatjátok.

Porcukor

Engem pókokkal a világból is ki lehet kergetni, és Schwechtje Mihály rendezőnek ez sikerült is a félórás kisfilmje alatt.

Zsolt (Polgár Csaba) egy kisállat kereskedésben dolgozó huszonéves srác. Elégedetlen a párkapcsolatában, ezért az interneten szörfözve új kalandokat keres. Így kerül a pók a hátizsákba, és így talál rá egy Maxirandi nevű társkereső oldalon Higurashi-ra a Melbourn-ben élő kattant csajra, aki a film közepén, csúnyán pórul jár krémes zabálás közben. (Itt nem a plusz kilókra a célzok.)

A film abszolút hatásos, végig fenntartja a figyelmet, és a nézők a kezdetektől fogva várják a hátizsákban utazgató madárpók megjelenését. Azért menet közben elgondolkoztam, hogy a kisállatok a perverziót hivatottak-e jelképezni, vagy csak keresni kellett némi izgalmat a történetbe, ami csótányok és kígyók nélkül is éppen elég visszataszító lett volna? Porcukor a tortán, hogy a régi sulimban nem éppen közkedvelt ’hülyegyerek’ is feltűnik a vásznon. Hol élünk, de most komolyan?

Nem szerettük, mert nyomasztó, és egy picit mégis, mert gondolkozni lehet rajta, ha valakinek nincs jobb dolga.

Finale


Nagyon értékelem az asszociációra és keserű humorra épült történeteket. A kisfilm mondanivalója pedig finoman megjelenik az első filmkockáktól kezdve, és ügyesen csattan a fináléban.  Simonyi Balázs 8 perces, egysnittes kisfilmje, egy maffia asszociációval indul, és egy szarkasztikus nevetésben végződik. A poént nem lőjük le, de mindenkinek kötelező jelleggel ajánljuk!

Szerettük, mert zseniális.

Erdő


A blokkból talán ezt a 12 perces, fekete-fehér kisfilmet vártam a legjobban. Berlinare versenyfilm, krimis hatások, ismerős alkotók mi több kellhet két lelkes laikusnak?

A pókoknál már csak a számháborút és a futást utálom jobban. A filmet elnézve, lehet, hogy jól is teszem. Így legalább nem találkozom gyilkosokkal és hullákkal az erdőben.  Később egy fagyi mellett próbáltuk vesézgetni a film mondanivalóját, de nem sokra jutottunk. Tény, hogy minden embernek (aki valaha fogott kézben Agatha Christie regényt) átfutott már az agyán az erdőben sétálva, hogy mi van, ha a szembejövő fazon egy, a tetthelyről menekülő gyilkos?  Megnyugtató, hogy Kárpáti-György Mór sem kivétel ez alól. A másik mondanivaló talán a „társadalmi szerepvállalás elkerülése” – állította a nézőtársam elgondolkozva. Szerintem a film érdekesen pedzegeti a félelem-érzetet az emberben, és elgondolkoztat, hogy mit tennénk a szereplőnk helyében. Személy szerint én biztosan nem indulnék haza gyalogosan az erdőn keresztül…

Szerettünk, mert sznobok vagyunk.

Tiki

Túri Bálint Márk szeretnivaló szereplője, Tiki bűvésznek felvételizik a cirkuszba, de bohócként kap szerepet. Végül mégis eléri a célját és bűvészként búcsúzunk el tőle. A szereplő bájos francia arca, és nagy kutyaszemei azonnal arra késztetik a nézőközönséget, hogy drukkoljanak az ügyetlenkedő mágusnak. A körülöttem ülőknek nem tetszett a francia beszéd, egy magyar filmszemlén, de engem teljesen magával ragadott. Tízpercnyi francia életérzést kaptunk a rendezőtől. Köszönjük!

Szerettük, mert édes.

Kiraboltak

Egy ismeretlen tettes, egy fegyvernek látszó tárggyal kirabolta a presszót, és testileg is bántalmazta a pultost. Mellesleg mikulás ruhában tündökölt, és szoros barátságot kellett volna ápolnia az autószerelőjével. Szeretjük a magyar humort, leszámítva az indokolatlan és folyamatos káromkodást, amely úgy tűnik, a rendező (W. Pulhár Attila) szerint még mindig hozzátartozik a magyar valósághoz.

Szerettük, mert ötletes.

Valami kék

Alíz és Mari útjai különváltak az iskola óta. Mari nagyvárosi lány lett, Alíz pedig férjhez megy „Taplófalván”. Örök kérdés, örök tanácstalanság. Ki ér többet, a tanult vagy a tanulatlan? Fájdalmas, de örök a válasz: a jólnevelt. Bevallom, legjobban a cím keltette fel az érdeklődésem. Íme, az ismert angolszász mondóka ide tartozó magyarázata:

„Valami kék: A régi időkben az igaz hitet, a tisztaságot és a hűséget jelképezte. A régi időkben a fiatalok ruházatán a szegélyek kék színűek voltak, a szerelmet kihangsúlyozva, valamint a szerénységet, a hűséget, melynek a fiatal párt jellemeznie kell.”

Zomborácz Virág, rendező zseninek van kikiáltva. A filmet is úgy néztem, mint egy filmes zseni műalkotását. Nem találtam meg benne, amit kerestem. Humor van benne, és van benne fájdalom, meg lehetőség a gondolkozásra. Én azonban nem szeretnék gondolkozni. Főleg nem a tapló magyar társadalmi problémákon.

Nem szerettük, mert érdektelen a téma, és egy picit mégis, mert tényleg zseniális az irónia benne.

Moira C. xox