Az egyik angoltanítványommal Ausztráliáról beszélgettünk. Gondolkozik rajta, hogy kivándorol, és elnyújtózik a napsütésben egy kengurufarmon. A szüleim is ki akartak költözni. Aztán maradtunk Magyarországon. Nem bánom... Komolyan nem! Boldog vagyok ebben az országban. Vannak hibák, és borzadályos dolgok, de akkor is boldog vagyok, hogy itt nőhettem fel! Mindenesetre Ausztrália engem is vonz. Az óceán illata és a nevető emberek. Szöfözni is szeretek, és a hatalmas tengerpartokon szívesen száguldoznék egy terepjáróval. Tinikoromban elkezdtem egy regényt egy Ausztráliába költöző magyar fiúról, Erikről. Bemásolok nektek néhány szösszenetet belőle:

"Erik elmosolyodott, és kibámult a repülőgép kerek ablakán. Eszébe jutott, amikor egyszer édesapjával elmentek egy közeli vitorlázó-reptérre. Sík, füves terep, néhány domb, ahonnan a paplanrepülősök rugaszkodtak el. Hidegkút egyik legjobban látogatott helye volt ez a mező. Emlékezett, hogy apukájának az egyik ismerőse paplanozott, és felvitte őt a magasba. Csodálatos volt látni, ahogy a házak, emberek és autók összezsugorodnak. Repítette a szél, olyan volt, mintha madár lenne. Tisztán emlékezett a repülés minden egyes percére, pedig még kisfiú volt. Pont olyan ez is, csak itt nem fúj az arcomba a szél - gondolta, miközben a lemenő napot csodálta.

Amikor Erik először a szigetkontinens földjére lépett, alig bírta befogadni azt a csodálatos látványt, amit megpillantott. Az éjszakát bevilágították a színes fények. Kivilágított hajók úsztak a vízen, és az Operaház vakító fehérsége elkápráztatta csodálóit. Este 8 óra volt, amikor elindultak a házuk felé, ami nem a városközpontban volt, hanem a part mentén lejjebb. Erik szülei taxit hívtak és az egész család bezsúfolódva utazott még háromnegyed órát, mielőtt megpillantották új otthonukat.

A házhoz külön magánút vezetett, és egy hatalmas, kovácsoltvas kapu fogadta az új tulajdonosokat, nem messze az épülettől. A halványsárga ház, barátságosan pillantott le a családra, akik azon nyomban bevonultak a bejárati ajtón. Erik már túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy felfedezze a hatalmas házat, ezért azonnal az emeletre irányította lépteit, és megkereste azt a szobát, ami elvileg az övé volt. Amikor megtalálta, körbe sem nézett, csak ledobta a bőröndjét a földre, és a vak sötétben elbotorkált az erkélyajtóig. Kinyitotta az üvegajtót, és kilépett a szobából. Kint megcsapta a friss, sós levegő, amibe ismeretlen növények illata is vegyült.

Kicsit magához tért, és szemeivel végigpásztázta a környéket. Valahol a messzeségben megcsillant valami. Édesanyja említette, hogy egy öböl mellett fognak lakni. "Biztos a víz csillog a holdfényben" - gondolta álmosan. Olyan volt az egész, mint egy álom. A budapesti, első kerületi lakástól, mintha egy élet választotta volna el. Messze volt az egész, amit idáig felépített. Megint a nullán ácsorgott, egy mesebeli villában, a Csendes óceán partján." - The Erik Watson Story

Moira C. xox