Egy pincehelységben ülök a Kálvin tér közelében. Sok füst, nevető emberek gyülekeznek. Koncert lesz. Szorongatok egy rózsát, amit a metróban vettem egy cigányasszonytól. Szeretném annak adni, akit az egyik legjobban szeretek a világon.

Ülök, és körbevesz az emberek lélegzete, mozdulatai, és ahogyan figyelem őket elkezdenek mesélni. Mesél a sóhaj, mesél az izgatott dobolás a lábakkal, a hajbirizgálás és az ujjatlan felső igazgatása is. Mennyi fiatal, mennyi vágy, mennyi szenvedély ebben a kis helységben. Én pedig csak figyelek.

A színpadon egy fiú énekel, én pedig együtt pendülök minden akkorddal. Olyan a fiú, mintha levegőért kapkodna, kiabálna és fuldokolna. Körbenéz és éhes tekinteteket keres: "Figyeljetek, arra amit éneklek! Hallgassatok a szövegekre! A szívemet öntöm elétek, figyeljetek!" A szívem legmélyéig hatolnak a szavai. A jövőről zenélnek, egy megmentőt keresnek, menekülési útvonalért kiáltanak. Aztán a művészetbe kapaszkodnak, és megindul a mélyrepülés.

Meglátom a szívem egyik legkedvesebbjét, és énekelni kezd. Ha tízezerszer megdöfne a rózsa tüskéje, akkor sem fájhatna jobban a lelkem. Érzés nélkül énekelni, egy olyan csodának, akiből ömlik az érzelem? Elloptátok a fényét! Adjátok vissza neki! Bántottátok a virágomat, és már csak sikoltozik. Miattatok! Művészetről fecserésztek, önmegvalósításról, közben könyököltök, gonoszkodtok, gyilkoltok és hazudtok!

Aztán a fiúra nézek, mert újra énekel. Megremegnek a térdeim. Felbuggyan a kérdés az agyam legrejtettebb zugából. Sustorogva, pattogva, süvítve ordít a zenén át: VálaszÚt? Milyen lehetőségeket kínáltok? Miből választhatok? Mert válaszd az Életet, vagy válasz a Halált. Válaszd a szeretetet, vagy válaszd a gyilkosságot. Választ az Igazat, vagy válaszd a Hamisat.

Vagy Válasz és Út? Mi a válasz? És ki az út? Miért keresitek azt, aki közöttetek jár? Neki énekeltek, hozzá kiáltotok. Fuldokolva kapaszkodtok a semmibe, amikor születésetek óta ott vár a segítő kéz. A virágomnak pedig fáj. Kisherceg öntözd meg a virágomat, mert én is öntözöm a szívem utolsó cseppjeivel!

Moira C. xox