Régimódi. Nem ósdi, hanem régivágású. Ezt a választ adnám a nyelvvizsga kérdésére, miszerint hogyan határoznám meg a gondolkodásmódomat a világról. Joanne Harris, amikor a sikerei okáról kérdezték azt válaszolta, hogy egyszerűen csak mert régimódi lenni. Zseniális meglátás! Az elmúlt időszakban egyre tudatosabban koncentrálok arra, hogy visszaássak a régimódiság gyökereihez, és megtanuljak nem emancipált és agymosott nő lenni, aki hisztériázva próbál megfelelni a környezete elvárásainak. Tehát úgy dönöttem, hogy összeszedek pár dolgot, amelyben talán nem árt régimódniak maradnunk:

1. Mennyi a titok és mennyi a vagány?

A mai emberek képtelenek tartani a szájukat. Véleményem szerint ez fertőző népbetegség. Elfecsegik a személyes ügyeiket, egy iskola vagy villamos szeme láttára élik a magánéletüket, kikotyogják a rájuk bízott titkokat. Mintha folyamatosan kényszerük lenne megosztani a világgal a legbennsőbb ügyeiket. Sokszor lett volna kedvem kedvesen félrevonni a lányokat, hogy ne a buszon tárgyalják a narancsbőrüket, ne ott balhézzanak a barátjukkal és ne elemezzék hosszasan, hogy ki és mikor fektette le őket egy buliban. Lehet mondani, hogy a szókimondás vagány. Hiszen kit érdekel a világ körülöttünk? Mégis szerintem magánügy, hogy állati büdös a lábad a topánkában és az is, ha abortuszod volt a múlthéten.

2. Futok, vagy fussanak?

Ismertem egy lányt, aki lement kutyába csak, hogy a barátja ne dobja ki. Nem volt csúnya, sem buta. Szimplán, nem volt benne semmi tartás. Lányok könyörgöm! Futni a fiúk után? Megengedni, hogy szétalázzanak? Szerelmet vallani, mint a bakfis tizenhárom évesek? Aztán meg bőgni hetekig napi egy üveg Nutellával? Húzzátok már ki magatokat, legyetek tisztába az értékeitekkel, és higgyétek el, hogy az igazi férfiak megbecsülnek titeket, képesek udvarolni, és normális hangnemben kommunikálni veletek! Egy igazi nő után fussanak csak a férfiak, küzdjenek érte! Nem kell mindenkinek beadni a derekadat! Érjük el, hogy a kikosarazás szóról ne a streetball-ra asszociáljunk csupán. Tanuljunk meg várni!

3. Dadust szeretem a legjobban a világon!

Sophie négy éves. A szülei egész nap dolgoznak, ő pedig a Dadussal tölti a napjai nagy részét. Szó se róla, egy hatalmas budai villában él, luxusautókkal hordják óvodába és hétvégente egy tengerparton homokozik. Négy éves, de már bejárta a fél világot. Az édesanyját pedig nem biztos, hogy megismeri. A Dadust viszont igen! A Dadus finomakat főz, és megnyugtatja, ha fél. A Dadusnak finom kókuszillata van, és szuszogva lehell csókot a felhorzsolt térdére. Hogy apuval mi van? Ő büszkén mutogatja a céges vacsorákon a fényképét a banki kivonattal együtt, amely Sophie nevére szól.  Ideális család nemde? Ehhez talán nem fűznék hozzá semmit...

Moira C. xox