Talán egy hónapja írt az egyik barátnőm a feminizmusról. Csodálkoztam a véleményén, és nem értettem teljesen, hogy miről beszél. Aztán pár héttel később valaki a szemembe mondta, hogy feminista vagyok. Persze abszolút pejoratív értelemben. Teljesen ledöbbentem! Feminista lennék? Női élharcos? Tegnap megnéztem Elisabeth Gaskell, Észak és Dél c. regénye alapján készült sorozatot. A főhősnő személye ismét felvetette a feminizmus kérdéskörét, ezért elhatároztam, hogy kicsit utánajárok ennek a témának, hogy meg tudjam védeni magam az ilyen és ehhez hasonló megjegyzésektől.

A feminizmus, mint olyan a 18. század végefelé jelent meg, az első Ipari Forradalom körül, amikor a nők is munkába kényszerültek, ezzel bebizonyítva, hogy ők is képesek az addig csak férfiak által ellátott munkakörök elvégzésére. Ekkor indultak el a női szavazati jogért folyó küzdelmek, később pedig a szüfrazsett mozgalmak. Kik voltak ezek a nők? Háziasszonyok, feleségek, akik felismerték, hogy a társadalom által sulykolt állítások, miszerint a nőnek a konyhában és a gyerekek mellett van a helye, hogy a nők nem képesek ugyanolyan racionálisan gondolkozni, mint a férfiak, hogy nincsenek meg az értelmi képességeik a magasabb szintű oktatáshoz, és ennek okán nincsen joguk beleszólni a politikába sem, mind hazugságok. Okos és bátor asszonyok voltak ezek.


A társadalmi konvenciók elvárták, hogy egy nő csinos legyen, ne legyen meddő, szépen mosolyogjon, és tűzön-vízen át tűrje, hallgassa és támogassa a férjét. Bántalmazás, lelki és testi terrorizálás volt sokak osztályrésze emiatt. Egyfajta koncepciós agymosás, hogy a nők kevesebbnek érezzék magukat a férfiaknál.  Akkoriban feministának lenni azt jelentette, hogy felfedezed, hogy nőként is értékes vagy, és lehet önálló véleményed.

Manapság (az író barátnőmmel egyetértve), sajnos a feminizmus sokkal inkább egy elkeseredett háborúvá kezd válni a nemek között. Érvek és ellenérvek, kétségbeesett viszály ez. Egyet felejtenek el mindkét oldal képviselői: A nő nem létezik férfi nélkül. De férfi sem nő nélkül. A nő és a férfi kiegészítik egymást. Különbözőek, és ezáltal szükségük van egymásra. Nem hierarchia miatt, nem hatalomvágy vagy elnyomás miatt, hanem mert így vagyunk teremtve. Lányok nem az a feminizmus, ha gondolkodtok! A feminizmus az, ha uralkodni akartok a férfiakon. Ugyanazt az eszközt használjátok, ami ellen az őseitek küzdöttek.

Az ember, aki szerint feminista lennék, tévedett! Tény, hogy gondolkodom, és határozott véleményem van a világról. Érdekel a politika, a tudomány és imádok érvelni és ellenérvelni egy intelligens beszélgetésben. Tudom, hogy értékes ember vagyok, és sokra hivattam az életben. Nem karrierizmus ez, és nem uralkodni akarás, hanem önértékelési kérdés. Azért, mert nő vagyok még betölthetem az életcélom, és az álmaim beteljesülhetnek. Véleményem szerint, a nők és férfiak egyenlőnek születnek, és, ha egymást különbnek tartják, és támogatják akkor lesz egészséges a kapcsolatuk. Elnyomással senkit nem szerethetsz, hőzöngéssel csak eldeformálod a tökéletes tervet! Ki fog itt végre rendet tenni?

Moira C. xox