Sercegő tollak, forró pára, reménykedő és izguló emberek nyelvvizsgáznak. Aztán vettem egy csokor levendulát a Moszkva téren egy nőtől, aki unottan ismételgette, hogy "Egy százaséért a levenduláát". Mennyire szeretem a levendulát! Sokak szerint öregasszonyos, szerintem azonban mesés. Gyönyörű színe van, jellegzetes illata. Kötöttem rá egy szaténszalagot és felakasztottam a szobámba a kis denevérem és a gyöngy szélcsengőm alá. Ha befúj a szél az ablakon, meglibbenti a függönyöket és a levendulám táncot jár.

Teregetni indultam, amikor a kertben találtam egy szarka tollat. Fekete-fehér és csillogó kék. Az öcsém hangosan nevetve húzza fel a pólóját, hogy csiklandozzam vele. Teljesen lenyűgözi ez a földön heverő kis madártoll. Azon gondolkodtam, hogy mennyire különleges lehet egy-egy aprócska ajándék a természettől, ha megtanuljuk értékelni.

Emlékszem, amikor kicsi lány voltam, és kagylókat gyűjtöttünk apálykor az olasz tengerparton. Semmi nem hozott jobban lázba, mint amikor ép és különleges mintázatú kagylókat találtam. Utána kiszárítottuk őket és vásárt csináltunk a hotel terasztán. A csillogó feketék voltak a legolcsóbbak, a tengeri csigák pedig a legdrágábbak. Valahol egy szekrény mélyén elásva biztosan megvan még a tengerillatú cipősdoboz. A másik öcsém pedig éppen csak járni tudott, amikor egy hatalmas befőttesüveggel szöcskéket kergetett Szlovéniában a mezőn. "Szöcsnek" hívta őket, és minden alkonyatkor szöcsöket fogdostunk a vadvirágok között. Milyen egyszerű dolog és mégis mennyi örömet okoz.

Valamiért a mai emberek nem tudják értékelni az apróságokat. Rohannak, izgulnak, dühöngenek és nem tudnak megállni egy pillanatra sem. Pedig csodálatos dolgokat hagynak ki! Próbáljátok ki, hogy tudatosan lassabban mentek egy pár napig! Nem mentek át a piros lámpánál a zebrán, nem futtok a busz után, és otthon főztök magatoknak vacsorát, amit nem a facebook vagy a televízió előtt fogyasztotok el! Az életet élvezni kell, mert nagyon rövid. Ne pazaroljunk!

Moira C. xox

PS: Mivel lassan végzek minden tanulmányi teendőmmel, végre lesz ídőm újra írni. Tehát ne aggódjatok, készül a mű továbbra is!