A hétvégémet töményen, szinte már-már fullasztóan, emberek között töltöttem. Mivel nem csupán a régi haverokkal nosztalgiázgattunk, hanem rengeteg új arc is volt közöttünk, ismét felmerült a dobozolás lehetősége. Napsütés, természet lágy öle (ami alatt egy hatalmas sáskát is értek a kislábujjamon trónolva) és egy liter színtiszta kóla...Nosza rajta, ismerkedjünk!

Sokan vagyunk, sokfélék, sokmindent akarunk, sokat reagálunk és sokat poénkodunk. Döbbenetesen élvezem figyelni az embereket. Bedobni egy mondatot, és végignézni a reakciókat. Sokkolja őket, nevetnek, meglepődnek, lenéznek és elkönyvelnek. Aztán jót nevetek rajta, és továbbhaladok. No persze, hogy szó ne érje a ház elejét, a hőn szeretett sztereotíp dobozaimat is töltögetem, hogy aztán egy tollvonással meg is szabaduljak tőlük. Örök szórakozás ez!

A legtöbben azt gondolják, hogy egy örökké csacsogó ember nem figyel a körülötte lévőkre, de ez nem igaz! Néha a legcsendesebb emberek a legfigyelmetlenebbek. Hiába tűnnek úgy kívülről, hogy mélyen gondolkoznak az élet értelméről, általában inkább bambulva merengenek a semmin. A nagyszájúak pedig néha csak azért beszélnek, hogy meglássák a többi ember igazi valóját.

Egyszer egy fiú azt mondta rólam, hogy olyan vagyok mint egy tövises rózsa, akit nem lehet kiismerni. Emlékszem, hogy a barátnőm jobban kiakadt a neki szánt hasonlaton, de bár mosolyogtam, engem is szíven ütött ez a mondat. Pár évvel később egy másik fiú egy jégkirálynőhöz hasonlított. Kívül csillogó és baromi nehéz áttörni rajta. Megjegyzem neki nem is sikerült.

Bevallom, olykor hízelgő, ha rejtélyesnek tartják az embert, de szerintem ez teljesen kamu. Senki sem kiismerhetetlen. Néhányan annak tűnhetnek, de lehet hogy ők csupán a figyelők. Egy beszólás, egy poén, egy twittelt mondat, vagy facebook kép és mindenki azt hiszi, hogy hatezer újabb meglepetés van a tarsolyban. De ez nem igaz! Nincs több. Csak az az egy. Utána pedig a megfigyelés, mert az az igazi izgalom! A reakciók, a meglepetések. Az emberek, akiknek szólt a beszólás, valójában azok a rejtélyesek!

Miért írok erről? Talán a szokásos pszicho maszlag része... Mindig azt hisszük, hogy ismerjük az embereket, hogy besorolhatjuk őket valami elgondolás égisze alá, de csalódnunk kell! Nem látunk át mindenkin elsőre! De még másodikra sem. Aki felszínesnek tűnik, nem biztos, hogy igazából az. A beképzeltek, vagy sznobok lehet, hogy mérhetetlen önbizalomhiánnyal küzdenek. A nagyszájúak pedig talán éppen a kapitális félszegségüket próbálják leplezni.

Nem mondom, hogy az első vélemény mindig hamis, de újra el kell mondanom, hogy csak akkor dobozoljunk, ha egy szempillantás alatt képesek vagyunk megszabadulni a véleményünktől! És ne gondoljuk már, hogy mindig igazunk van...

Moira C. xox