Ma itthon maradtam a két kicsi öcsémre vigyázni. A teraszon ülve figyelek rájuk, hogy ne legyen semmi bajuk. Néha hárpiának érzem magam, amikor rájuk szólok a hegyes botokkal csatázást megszakítva. A megvető tekintetüket nézve elgondolkozom, hogy lehet kicsit szigorú anyuka leszek majd. Piknikeztünk, most hintáznak, én pedig írok. A legidősebb öcsémről akarok mesélni nektek. Nem tudom miért, de hirtelen beugrott a gyerekkorunk. Aztán ő. Aztán a sok fájdalom, amit okozott nekem. Legvégül pedig a szeretet, amit csak akkor érezhetsz, ha a saját véredről van szó.

Másfél évvel fiatalabb nálam és az egyik legtehetségesebb ember, akit valaha ismertem. Pici korában fejjel lefelé olvasta a David Attenborough könyveket, aztán a konyhaasztalhoz ülve, komoly arccal bizonygatta, hogy az oroszlán bálnát eszik. Fejből lökte a kitalált számokat, érveket, statisztikákat, mi pedig nem egyszer bedőltünk neki. Meggyőző gyerek volt.

Gyerekkorunkban olyan göndör fürtjei voltak, hogy mindenki lánynak nézte. Én szorongattam a varjúmat (ami egy hatalmas, sárga lábú varjú-báb volt), az öcsém pedig a cumisüvegét és elvarázsoltuk az egész balatoni nyaralóközönséget. Jó kis csapat voltunk mi ketten.

Mindig legóztunk. De komolyan mindig! Én sablon házakat építettem, vagy az utasítások szerint egy benzinkutat, vagy hajót, az öcsém pedig saját fantáziából űrhajót és rendőrállomást. Millió kis LEGO kockánk volt. Vadnyugatos, rendőrös, Csillagok háborúja figurák és virágos kertes hercegnős. Hosszú túrákat tettünk a sivatagnak kinevezett gyerekszoba egyik végétől a másikig. Amikor benyitottak a szüleink, hogy irány a tollasbál hangosan tiltakoztunk, hogy éppen egy fontos expedíció közepén tartunk. Néha még a sötét szobában suttogva is folytattuk a képzeletbeli világunk kalandjait.

Tinikorában elkezdett zenével foglalkozni. Ez nem idegen a családunktól, mert az édesapánk is zenész. De az öcsém rendkívüli. Elismerem, néha már bosszantott, hogy ennyire. Megfogta azt a nyavalyás gitárt és egy hét múlva már játszott rajta. Zenét szerez és mindenféle, számomra ismeretlen, hangszerből csihol ki hangokat.

Tisztára kattant ember, de nagyon szeretem. Mindhárom öcsém egy-egy rendkívüli személyiség. Hogy a hugimról ne is beszéljek! Nem akarok nektek érzelgősködni, de ha van testvéretek, becsüljétek meg! Akármilyen hülyék is, szeressétek őket! És ha netalántán egy LEGO-s dobozba botlanátok a gyerekszobában vagy a padláson, mindenképpen álljatok meg pár percre és túrjatok bele a legmélyéig. Elásott kincsesláda hangja lesz, meglátjátok!

Moira C. xox