Tegnap összecsaptak a fejem felett a hullámok. Hirtelen, legszívesebben csak kiléptem volna a bőrömből és elvonultam volna remetének egy tengerpartra! Borzalmas ügyintéző vagyok, bepánikolok, ha nem látom előre a megoldást és az ahhoz vezető lépéseket. Most ismét bekövetkezett, hogy csak bízni és remélni tudok, mert önerőből nem tudom megoldani a problémáimat.

Tehát tengerpartot akarok és egy zöld, fabútoros házat és egy nyikorgó, kopogó írógépet, ami csilingel, ha egy sor végére érek. Szeretnék még egy kancsó forró teát, egy csíkos fürdőruhát és magányt. Igen, magányt! Persze csak pár napig, amíg meg nem érkeznek a barátaim. Gondolkodni akarok, írni, megnyugodni és hosszú sétákat tenni a forró homokban.

Szeretném végigolvasni a magas tornyokban rám váró könyveket is. És átrágni az olcsó papír illatú újságokat. Szeretnék ceruzát hegyezni, és órákig rágni a végüket, amíg az ihletet várom. Kell nekem egy hatalmas vázlatfüzet is, és radír meg grafitceruza. Szelet is akarok, és hatalmas viharokat. Aztán meleg napsütést, sós tengerillatot, halászhajók zaját és hangos piacon való eltévedést.

Főzni is akarok! Egy zöld konyhában kotyvasztani. Friss zöldségekből lecsót, meggylevest és cukros süteményeket készíteni. Aztán egy nagy faasztalon megteríteni és átlátszó borospohárból bort inni a nevető barátaimmal. Nosztalgiázni, sírva kacagni, meglepődni és huncutul csapkodni a beszólogatókat.

Kagylókat akarok gyűjteni a homokban, és hintázni a gyerekeknek fenntartott játszótéren. Fagyit akarok enni és az Akváriumban találgatni a tengeri élőlények neveit. Szalmakalapot akarok hordani és betévedni elhagyatott templomokban, hogy azonnal borzongva ki is forduljak a nyári meleg utcákra.


Sikátorok mélyén szeretnék belesni mások házába, és gyors léptekkel elsietni, ha észrevesznek. Mezítláb akarok a tengerben gázolni, és úgy tenni, mintha kocognék, ha szembejön valaki. Homokvárat is akarok! Egy hatalmas mesekastélyt építeni. Vizesárkokat kivájni és homoklabdákat hengergetni. Látni akarom, ahogyan az árkokat elönti a víz hullámzáskor. Hajnalban pedig ki akarok lopódzni, hogy megnézzem meghagyták-e a váramat az éjszakai, tengerpart-egyengető járművek.

Legfőképpen gondtalanságok akarok, és egy ügyintézőt, aki okosabb nálam. Egy megfontolt embert, aki ért a pénzügyekhez, papírokhoz és segít nekem. Akinek nem izzad a tenyere, ha telefonálnia kell, és simán beszél hivatalos-nyelvül. Azt hiszem, hamar főnöknek kell lennem, hogy végre titkárnőt tarthassak...

Moira C. xox