Alkotói válságban szenvedek. Egyszerűen nincsen időm írni. Ha pedig időm van, akkor ihletem nincs. A laptop képzeletbeli fiókjaiban fickándoznak a papírok. Panaszkodnak. Sajnálom. Mostanában készülődök Angliába. A szívem összevissza ver. Mennék is, maradnék is. Annyi embert szeretek itthon. Annyian fontosak nekem. A hétvégén itt volt egy jó barátom. Hozott nekem egy YALE-s pulcsit. Eszméletlenül jól esett, hogy gondolt rám. Általában nem nagyon érdekelnek az ajándékok, de itt a gesztus számított. Köszönöm!

"Ma Párizzsal álmodtam. Talán a tegnap esti kávézós, Bazilika körül sétálás miatt. Eperdzsemmes croissant ettem (mily meglepő) és cafe lattét ittam. A pincérnők franciául csevegtek az összehajtogatott újságokat olvasó vendégekkel. Mellettem egy divatos nő cigarettázott és egy idős hölgy kiskutyájával szemezett, ami a bejárat előtt csóválta a farkát. Aztán becsörtetett egy őszbe csavarodott hajú férfi, és egy noteszt csapott az asztalra. Pergő nyelvvel magyarázott valamit a csinos nőnek, aki felháborodva felkapta a táskáját és ringó csípővel távozott. A férfi fizette a kávéját majd sietősen kilépett az utcára."

Erről az álomról Vaszary Gábor könyvei jutottak eszembe. Ez az író, újságíró nem kapja meg azt a figyelmet, amelyet megérdemelne. 1897-ben született Budapesten és 87 évesen halt meg Luganoban. A regényei, történetei hatalmas sikereket értek el. A Monpti című könyvét 28 nyelvre fordították le, és Németországban elérte a 2 milliós példányszámot. Amellett, hogy zseniálisan írt, remekül rajzolt és festészetet is tanult. A könyvei sokáig a saját illusztrációival jelentek meg. Idősebb korában dolgozott a Szabad Európa Rádiónak, és határozottan kiállt a szélső jobboldal ellen a háború alatt.

Vaszary volt az első olyan magyar író, aki átadta nekem a francia életérzést. Szerethetőek a karakterei, vidámak a történetei, de mégis ott rejlik bennük a szomorúság, amely a magyarokra olyannyira jellemző. Édes mázba bújtatott keserűség. Bohém és frivol. Kopogó macskakövek és sikátorok, gazdagok akik síelni utaznak, és vándorló fiatalemberek. Szerelmek, szomorúságok, ideálok és hatalmas csalódások. Vaszary művei nem ponyvák. Pontosan, kecsesen a határvonalon billegnek. Zseniálisak, könnyedek és mégis nagyon mélyek. Ajánlom nektek, ha bele akartok kóstolni egy örök világvándor idealista gondolataiba!

Ha Vaszary-t olvasnátok:

  • A szőkékkel mindig baj van
  • Monpti
  • Ő
  • Ketten Párizs ellen
  • Tavaszi eső

Moira C. xox