Keveset alszom, sokat nevetek. A legkedvesebb emberek vesznek körül és már most sajog a szívem, hogy elköltözöm egy fél kontinenssel arrébb. Tehát az egyik szemem sír a másik nevet. Szeretlek Titeket! Ilyenkor a legjobb gyógyír a nosztalgia!

Nemrég a kezembe került egy nagyon régi, megsárgult térkép. A nagy családi fotóalbumból hullott ki, amikor a Szent Péterváron készült fényképeket kerestem. Tudjátok milyen az az album. A borítója önmagában már műalkotás. Karcsú hajók suhannak a vizen és kislányok kergetnek egy karikát a mezőn. Fekete fotókartonokra felragasztott képeslapok pihennek és őrzik az emlékeket. Ezeket a képeslapokat a dédnagyszüleim, a soha nem ismert rokonaim, nagyszüleim és szüleim írták. Rövid mesék, vélemények egy adott országról, az Eiffel toronynál mosolygó nagymamám és a berzenkedő dédnagypapám: "A cseh kávé közel sem olyan jó, mint az olasz."

Amikor utazom, mindig előveszem ezeket a családi kommentárokat. Mosolyogva nézem, hogy mennyit változott azóta a világ, próbálom kisilabizálni a dédnagymamám szálkás kézírását, belélegzem a port és az öregedő papír illatot. Sok érdekességet megtudhatok egy-egy országról, megkeresem a nevezetességeket és néha, amikor utazok, a zsebemben magammal viszek egy fényképet, hogy összehasonlítsam a jelennel.

De a térképről szerettem volna mesélni nektek! Rendkívül különleges térkép ez! Nem tudom ki volt az a költői lélek, aki minden ország mellé egy-egy kívánságot írt. Az író szeretett volna a London Bridge-n csókolózni a szerelmével, és részt venni egy bikaviadalon Spanyolországban. Dél-Amerika mellé csak egy rejtélyes szó volt kanyarítva: "miniszterelnök". Néhány ország vöröses tintával becsíkozva terült el, mások pedig kékkel átsatírozva. A térkép tulajdonosa szerette a mostani Szlovénia vidékét (ami a legkedvesebb országom) és feltétlen vissza kívánt térni a "Makkhoz" címzett cseh sörözőbe.

Ahogyan a térképet, majd az furcsa, kommunista rokonaim oroszországi képeit tanulmányoztam rádöbbentem, hogy mennyire közel van valójában a múlt. Ugyanazokon az utcákon járok-kelek, ahol pár évtizede ők. Ugyanazokat kívánom, ugyanazokat a helyeket szeretem én is. Mégis a világ tótágast állt. Politikai rendszerek jöttek és buktak meg. Emberek születtek és haltak meg. A kalandvágy azonban továbbcsordogál a vérünkben....

Moira C. xox