Hivatalosan is elfáradtam. Soha életemben nem volt még ilyen hetem. Percenként tanultam valamit, csík-szemmel kóvályogtam koffein után kutatva, zizi tiniket terelgettem, és néha csak leültem az ágyra, hogy rendbe szedjem az egyre kuszább gondolataimat. Váltig állítom, hogy intenzív hét volt, de megérte! Mivel még fel kell dolgoznom a rengeteg hatást, ami ért, ma pihenni fogok.

Elhatároztam, hogy újra nekiállok festeni. Tegnap a nagymamám megfogta a kezem, és mosolyogva megkérdezte, hogy mitől ragyogok ennyire? Felvilágosítottam, hogy fogalmam sincs, talán a kialvatlanság teszi. Erre kacsintott és javasolta, hogy ássam elő a festékeimet és az ecseteimet. "Ilyenkor mindig remekművek születnek." Azt hiszem, hallgatok rá.

Borzasztóan szeretem a fehér papírokat. A rajzmappámban gyűjtögetem őket, azokra az órákra, amikor végre ráérek alkotni. Ha meglátok egy üres papírt, azonnal ihletem támad rajzolni. Tehát vizesen kifeszítem őket, megvárom míg megszáradnak és felállítom a festőállványomat. Emlékszem, amikor apu beállított állvánnyal az egyik szülinapomon. Majdnem kiugrottam a bőrömből örömömben! Itt-ott festékfoltos és lehorzsolt, faillatú és a nagyimé volt.

A szúrós festékillatot is szeretem. A hatalmas rendetlenséget is, ami belepi az aprócska szobámat. Élénk színeket keverek, vízbe mártott ecsetekkel maszatolok. Különösképpen élvezem, amikor tussal vagy fekete tollal átrajzolom a festett-alakokat. Ettől élénk kontúrjuk lesz, izgalmasabbá és meseszerűbbé válnak. 

Ausztriában vettem pár ecsetet egy művészellátóban. Nagyon megszerettem őket, mert színes a száruk. Szépen felfogják a festéket és kacskaringós vonalakat rajzolnak, ha ügyesen vezetem őket. A színes ceruzáim Szlovéniából és Angliából vannak. A kalligrafikus tollaimat az anyukám rajzos szekrényéből csentem ki. Egy kék kis szütyőben réges-régi pasztell kréták pihennek, egy másikban pedig élénk színű pasztell ceruzák. Vannak még radírok, tollak, hegyezők és különféle vastagságú papírok is. A felsorolásuk önmagában is lázba hoz. Festeni akarok!

A nagymamám mindig bíztatott, hogy rajzoljak. Nem azért, mert kiemelkedően tehetséges volnék, hanem mert megértette, hogy ezzel rengeteg érzést ki tudok fejezni, amit más módon soha. Belerajzolom a kérdéseimet és a válaszaimat egy-egy figurába. Amikor rámkacsint és noszogat, engedelmeskedek. Mint festő tudja, hogy mit jelent a festék, a víz és a papír egyvelege. Soha ki nem mondott történeteket, amelyeket talán csak az alkotójuk ért meg.

Moira C. xox