Már régen nem írtam nektek a Zöld Ház történetéről. A legtöbben panaszkodtatok, hogy nem is igazán értitek mit akarok a szereplőimmel meg ezzel az egész "regény-üggyel". Tehát úgy döntöttem (az elmúlt hét hatásai után), hogy újra felelevenítem Andrej, Mariella és a többiek történetét.

Hogyan indult el a regényírás? Néhány évvel ezelőtt megláttam egy fiút egy koncerten. Mikrofon kábeleket csavargatott, gitárokat hangolt be. Hirtelen, mint egy villámcsapás belémhasított, átjárt, megrázott egy történtet, amely azóta sem hagy nyugodni. A fiút Andrejnek kereszteltem el a Csehov-i nővérek bátyjáról, és mesebeli képességekkel ruháztam fel.

Miről szól a Zöld Ház története? Marielláról, aki egy 16 éves, kék hajú lány és Andrejről, aki egy irodalom-tündér. Mariella gyerekkorában elvesztette a szüleit, akik eltűntek a Szlovén havasokban, azonban nem nyugszik bele a helyzetbe és nyomoz, hogy kiderítse mi történthetett valójában. Egy nap rejtélyes körülmények között megismeri Andrejt, aki egy könyvből lép elő, és a fiú elvezeti a talány megoldásához.

Miért Zöld Ház a regény címe? A történet nagyrészben egy Zöld Házban, illetve a környékén, egy skót kisvárosban játszódik. Itt él Mariella, illetve a szülei is itt ismerkedtek meg. A történet gyakran és meggondolatlanul átcsap mesébe, és az olvasók hol a múltban kalandoznak, hol pedig eltévednek az irodalom kanyargós, néhol veszélyes övényein.

Miért kezdtem el blogot írni minderről? Hajlamos vagyok nem befejezni az elkezdett dolgokat. Hosszú évek alatt kipróbáltam már a furulyától kezdve, a zongorán át a basszusgitárig mindent. Párbajtőröztem, táncoltam, énekeltem, baseballoztam. Éreztem már magam halálosan szerelmesnek, és csapongtam életcélról életcélra. Azonban, ha a blogomat olvasók bíztatnak, számonkérnek, előbb-utóbb végre célt érek és befejezem a történetem.

Miért hoztam fel ma ezt a témát? Az elmúlt héten szerencsém volt megismerni Andrejt élőben. Egyszercsak betoppant egy hátizsákkal a házunkba és felforgatta az amúgy sem nyugodt életem. Világkalandor, író, elmebeteg kiskamasz, fogadó-király és egy jó barát. Ahogy az írásról beszélgettünk újra felbuzgott bennem az önbizalom, hogy talán van értelme az egésznek. Mert a kreatív erő, amelyet belénk helyezett a Teremtő, nem véletlenül feszít szét ott legbelül. Alkotnunk kell, mesélni akarunk. Lényeket hozunk létre, szerelmeseket terelünk össze. A képzelőerőnk hatalmával megfesthetünk egy olyan világot, amelybe másokat is elkalauzolhatunk. Megtiszteltetés, nevetés és legfőképpen felelősség... Ti is megtalálhatjátok a Zöld Házat a hegyeken túl.

Moira C. xox