Napok, órák, percek. Úgy elrohannak, máskor pedig vénasszonyként vánszorognak. Némelyik nap forgószélként végigsüvít az életeden, a többi pedig érdektelen homályba burkolózik. Számomra az elmúlt napok rendkívül forgószelesek voltak, de amikor tegnap álomra hajtottam a fejem és hallgattam a szomszédban csilingelő szélcsengőt, végre lelassult a szívdobogásom, a kényszerképzetekkel tarkított gondolataim továbbálltak, és én nyugodtan álomba merültem...

Nem is tudom, hol kezdjem a mai mesét. Talán a gyönyörű rózsakertnél a sheffield-i Botanikus Kertben. Beleszerettem. Hosszasan beszippantottam az illatát és magamban nevetgélve csodáltam az ezernyi színben tündöklő virágok körül döngicsélő bogarakat. A rózsakert közepén egy Pán Péter szobor áll, körülötte lévő kövezetbe pedig egy versrészletet véstek: "Find a circle of stone opened up to the stars. Where huge animals lived in a cage without bars." A kert többi része is elvarázsolt. Mindenütt szelíd mókusokkal és fehér galambokkal találkoztam, máskor kiálló gyökerű, hatalmas fákba és vadvirágokba ütköztem. Néha rejtett ösvényeken bandukoltam, majd a zöld fűre letelepedve olvastam egy könyvet. Az egész parkot olyan átható virágillat járta át, hogy a látogatók bódultan kószálnak a százéves fák árnyékában.

A bejárat kovácsolvas kapuja mellett található az üvegház, telis-tele pálmákkal és trópusi virágokkal. Ezen a napon ráadásul egy hamisítatlan angol kirakodó vásárba csöppentem, ahol csinos kalapos hölgyek kortyolgatták a teát, a bácsik tekéztek vagy söröztek egy ponyva alatt, mások az ír és country zenét játszó zenekarokat hallgatták a színpadnál. Lehetett még festményeket és ezernyi csecsebecsét is vásárolni. Én is vettem egy rózsával díszített levendulás selyemzacskót, hiszen tudjátok mennyire szeretem az illatát.

Azon gondolkoztam, hogy milyen furcsa, ahogyan az emberek próbálják videókkal és fényképekkel megörökíteni a pillanatot, ahelyett, hogy mélyen a pórusaikba szívnák és megengednék, hogy egy-egy rendkívüli táj, érzés vagy íz átformáljon bennük valamit. Megőrizni a pillanatokat nagyon fontos. De ha át sem éljük őket, nincs mit megőrizni. Tehát, ha legközelebb találkoztok valami igazán széppel, nyugodtan vegyetek egy mély lélegzetet, álljatok meg és élvezzétek minden percét annak, hogy csodálhatjátok. Mert úgyis elmúlik, tovalibben, mintha soha nem is járt volna a közeletekben...


Moira C. xox