Tehát kerestetnek a következő kellékek: egy sokat bíró hátizsák, szalmakalap, egy termosz forró tea, tartós Converse cipő, farmershort, kék-zöld kockás férfi ing, limonádé, vonatjegy, "to-do-list", jegyzetfüzet és ceruza, repülőjegy és útlevél, bankkártya, iPod és térkép... Illetve ráadásképpen keresem az útitársam, aki kalandvágyó, humoros, kibírható és elviseli a néha hisztiző lányokat!

Addig is örömmel jelenthetem, hogy az angol levegő ihletet adó. Furfangos mesék, virgonc karakterek, tintás ujjak és körmönfont cselekményszálak ugrálnak le-föl a házban. Mostanában újra a mesekönyvemen dolgozom. Egy új szereplő született meg a napokban: Bellinda. Egyszerre gonosz és szerethető. A sötétlelkű boszorkány, aki a legvégén úgyis jó útra tér. De hosszú addig az út és a csavaros agyú leányzónak köszönhetően fenekestül felfordul az áfonya boráról híres városka élete. Hogy mégis miért dönt Bellinda úgy, hogy felhagy a gonosz praktikákkal? Találgathattok, vagy várhattok egy picit. A titkok úgyis mindig kiderülnek...

Az idei augusztus nem csak meleget hozott, hanem egy kalandor írót is belecsöppentett az életembe. Talán ő nem is tudta, hogy mennyit jelentettek nekem az esti teraszon elejtett megjegyzései. A vele folytatott diskurzusok után kezdtem igazán vágyni egy olyan mentor után, aki nem bólogat minden ötletemre. Aki kegyetlenül kritizál és csak akkor dicsér, ha valami tényleg érdemes a dicséretre. Az ilyen beszélgetések tesznek valakit jobb íróvá. Arra késztetik, hogy fejlődjön és elkezdje megtalálni a saját hangját a dübörgő városok zajában. Ez a fiú csak annyit mondott mosolyogva, hogy hiányzik a gonosz a műveimből. Annyira szerethetőek a feketének szánt szereplőim, hogy nem félelmetesek többé. Pedig a fekete-fehér világ adja meg a mesék varázslatos világának ellentéteit. Azóta ezen a véleményen gondolkozom. Továbblendített és tapogatózva bár, de kezdem megtalálni azt az oldalát a művészetnek, amelyet eddig teljesen ignoráltam...

Moira C. xox