"Marisa fütyörészve lépdelt a hazafelé vezető ösvényen. Nagyon vidám hangulatban találta a délután, mert a tanító kisasszony megdicsérte a héten beadott levélgyűjteményét. Ráadásul külön kiemelte, hogy Marisa milyen lelkiismeretesen összegyűjtötte a környéken fellelhető összes áfonyafajta hajtásait. Köztudott ugyanis, hogy egész Beboro szigetén az ő városukban lehetett kapni a legfinomabb áfonyabort, és erre a városka minden lakója rendkívül büszke volt. A kislány az énekórán tanult népdalt dudorászta, amikor az ösvény a Bagolyvár kerítéséhez érkezett. Az aprócska ház, fenyegetően ásítozott a járókelőkre, mit sem törődve az aranyló napsugárral és a késő őszi levelek zizegésével. A Bagolyvár egész évben feketén várta az arra haladókat és a világ minden kincséért sem változtatott volna a megjelenésén. Marisa mindig felgyorsított a lépteit, és szaporábban vette a lélegzetet, amikor meglátta a házat. Ezen a napon azonban, mintha valami megváltozott volna a Bagolyváron. Marisa bekukucskált a kerítésen. Igen, mintha valaki kimosta volna a függönyöket és a bejáratnál lévő virágosládában is üdén piroslottak a muskátlik. A kislány lábujjhegyen állva meresztgette a szemeit és megpróbált belesni az ablakon, ahol hirtelen megjelent egy borzos fej, majd a hozzá tartozó pisze orr és egy villámló szempár. Marisa ijedten hátrahőkölt és olyan gyorsan hazafutott, hogy a hűvös őszi szél félúton feladta a versenyt.

Maggie-May haragosan kopogott az asztalon. „Csendet! Csendet!”- kiabálta, hogy valahogyan rendet teremtsen a Zöldkalapos Hölgyek Teadélutánján. Ez a női egylet irányította Beboro életét, hiszen itt kaptak szárnyra a szigeti pletykák, itt boronálták össze a szerelmeseket és itt került megvitatásra minden, a várost érintő közügy. A mai napon, azonban haragos szóváltásoktól és méltatlankodástól zengett a teaszalon. Evelyn asszonyság felállva hadonászott és rekedtes hangon osztotta a jó tanácsait: „Réges-régen megmondtam már, hogy a Bagolyvárat le kellett volna bontani! Így minden csavargó beköltözhet a város jóváhagyása nélkül, és felboríthatja a tökéletes rendet!” Velvet néni rákontrázott és tréfásan megjegyezte, hogy valaki meggondolatlanul, Evelyn asszonyság pergő nyelvét is beengedte a városba. Maggie-May, az egylet elnök asszonya megadóan a sípjához nyúlt és belefújt. A sípot csak a legnagyobb kavarodás esetén volt szabad használni, mert éles hangjától pár percig mindenki süket vakondként hahózott a semmibe. A síp hangjára megdermedtek a perlekedő asszonyok és a fülüket tapogatva a fotelekbe süppedtek. Pár perc múlva Maggie-May beszélni kezdett. „Nem tudhatjuk, hogy ki lakja a Bagolyvárat, így talán először meg kellene látogatnunk az új lakót. Nemdebár?” Egy visító hang azonnal félbeszakította. „A kislányom rettegve futott haza, amikor meglátta azt az otromba lényt az ablakban. Marisa szerint lángokat lövellt a szeme és a hajában madarak fészkeltek! Nem tűröm, hogy a gyermekeink biztonságát holmi értelmetlen jólneveltséggel kockáztassuk!”  Maggie-May sóhajtott és összébb húzta a kendőjét. „Rendben hölgyeim. Kérem, igyák meg a teájukat és a kérdést napoljuk el a következő délutánra. Addig meglátogatom városunk újdonsült lakóját, és utánajárok, hogy békés szándékkal érkezett-e közénk.” Miután befejezte a mondatot, határozottan felállt és távozott a szalonból, mielőtt újabb panaszáradatot zúdítottak volna rá a rémült asszonyok."

- Bellinda, a beboro-i boszorkány (részlet)

Moira C. xox