Ez a levél megérdemelne egy szálkás kézírást, tintával papiroson. Hogy miért? Mert számomra ez a szerelem... Ijesztő, lángoló, félénk és megmagyarázhatatlan...

Jégkristályba öltöztek a fák. Megfagyott még a gondolat is. Én pedig toporogva várlak az esti lámpák fényében. Azt mondják a mesék, hogy valahonnan Szibériából származik. Egy idős vájár találta meg és csiszolta ilyen szikrázóan fényesre. Kézről kézre járt, legendákat meséltek róla. Egyesek a hegyek leányainak könnyét vélték benne látni, mások titkos kulcsot a megfejthetetlen női szívekhez. De, hogy hogyan került azon a fagyos délutánon a pétervári ékszerész asztalára, az örökre titok marad. Egy karcsú ujjú kisasszony talált rá az aranyórák között megbújva, és egy kopottas bársonydobozban hazavitte.

Jégkristályba zárva őrzöm a ragyogást. Minden órában, minden percben, a másodperc töredékében küzdök vele, hogy meg ne lásd a jégfalon túl izzó szikrát. Azt mesélik fagyott vízből építettek fel palotákat, hogy csillárok csilingeltek az északi szélben és karcsú tükrök várták, hogy valaki beléjük nézzen. Pompába öltöztek a termek és keményen őrizték az aprócska lángot ott mélyen, a lépcsők rejtekében. Vagy talán valahol a legmagasabb torony, legelzártabb termében pihen.

Megfagyasztottam a gondolatom, hogy fájdalom ne érhesse. Mégis, most egy aprócska napsugár kicsalt néhány cseppet a falból. Egy vékonyka tükörfolyó csordogál, mert létezel. Végigjársz a termeken és fénybe öltözik minden. Könyörtelen harc dúl a biztonságos fagy és a felemésztő melegség között és én egyre inkább gyengülök. Kiszabadulok, fellélegzek. Hirtelen értelmet nyernek a nyíló virágok, a dallamok mind nekem szólnak és én kibontott hajjal nevetek az esőben.

Azt mesélik, hogy a felolvadt folyók áttörik a gátakat és elsodornak mindent, ami az útjukba áll. Erősebbek minden kőfalnál, és utat törnek az ismeretlenben is. A legendák szerint mindig eljön a szikrázó napfény, és beborítja a kerteket a madárfiókák éneke. A biztonságos fagyhalálnak pedig nincsen többé maradása. Azonban egyetlen apró jégkristály valahol megmaradt. Valahol egy fázós fiú zsebében. És a ragyogó kő belsejében tűzzé olvadt minden, amit valaha éreztem.

Moira C. xox