Emlékeztek ezekre a filmjelenetekre? A jóképű sportoló, az iskolája egyen pulóverében feszítve vonul végig a folyósón. Mellette a nevetgélő haverok és egy pompomlány, az aktuális barátnő. Persze valami zúzós punk rock szól a háttérben és a főszereplő lúzer lány a szekrénye mellett állva, belassítva, nyálcsorgatva bámul az őt észre sem vevő fiú után. Abban a percben megvilágosodunk. Egy, ezeknek lesz még egymással némi dolguk, ugyanis tinédzser romantikus komédiát nézünk éppen. Kettő, mindenki egy ilyen gimibe vágyik!

Amióta az eszemet tudom, egy klasszikus amerikai, saját szekrényes, világos folyósós, nem büdös menzás gimibe vágytam. Álmaimban a sulim pulcsijában, egy vállon lógó táskával bámészkodtam, miközben egy méretes, papírokkal teli mappát szorongattam a kezemben. Szünetekben az iskola kávézójában beszélgettem a haverjaimmal, a hatalmas könyvtárban panaszkodtam, hogy mennyit kell tanulnom, majd az iskola hatalmas, nyitott úszómedencéjében tetettem, hogy tudok úszni.

Mindenki erre vágyik, igaz? Csak egyetlen egy napra lehessünk a tini filmek iskoláiban tanulók. (Maximum nem valljuk be.) Azonban soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen egyetemre fogok járni. Egy olyan intézménybe, ahol a világ minden tájáról vannak tanulók, ahol a professzorok mosolyogva megkérdezik, hogy gondoltál-e már arra, hogy levédesd az ötleteidet, annyira jók. (Vagy egyáltalán olyan professzorokkal találkozni, akiket érdekel, hogy ki vagy, mit szeretnél, miben vagy jó, és miben nem...mert akkor azon fognak dolgozni, hogy abban fejlődj.)

Az iskolám a világ legjobb száz egyeteme között szerepelt az elmúlt tanévben. Kiemelkedő a könyvtára, amely az Oxfordéval vetekszik. Olyan nevek tanítanak itt, akikről gyakran hallunk az újságokban és a tévében. Rendkívül kedves mindenki és itt nem kamuból mondják, hogy támogatni fognak a jövőbeli terveid elérésében. De nem csak üres szavakról van szó, hanem profizmusról. A programok, az új gólyák integrációja, az igényesen kivitelezett információs lapokon át, a zökkenőmentes ügyintézésig minden lenyűgöző. De most komolyan, pezsgős állófogadással köszöntötték az újságíró palántákat...!!

Odafigyelnek arra, hogy elég gyümölcsöt egyél, de arra is, hogy hozzáférj az ország egyik legnagyobb hír adatbázisához, amelyben az ezerhétszázas évek elejétől vannak információk. Figyelembe veszik a vallási és kultúrális különbségeket, és a muszlim diákok vidáman elbeszélgetnek veled a kávézóban, függetlenül attól, hogy te elkötelezett kereszténynek vallod magad.

Persze itt is megy a féktelen partizás, ahol a lányok hatvanezer centis tűsarkúban billegnek. Itt nem a dekoltázs, hanem a láb a divat. Kabátot nem vesznek, csak fogvacogva, dideregve járnak helyről helyre, hogy éjfélre már ágyban legyenek. Itt nem túl erős az underground kultúra és mindenki áradozik Budapestről, a Szigetről és a Szimpla Kertről. A leendő professzorom, aki egyben a tanácsadóm is lesz, mosolyogva csak annyit mondott, hogy "Akkor most finnek vagy Árpádék?", ugyanis az idei nyarat Magyarországon töltötték a feleségével, hogy a történelmünket kutassák. De, ami mégis a legjobb: az egyetemnek van saját kapucnis pulcsija, és beszereztem a szorongatni való mappát is! Szóval irány az iskolapad!

Moira C. xox