Ma délután egyedül üldögéltem a könyvtárban és gyakoroltam a gyorsírást, amikor leült mellém a fiú. Messziről látszott rajta, hogy sportoló, szőke "herceghajú" és nem mellesleg a lányok kedvence. Olyan fogpasztareklám mosoly világított rám, miközben megkérdezte, hogy mégis mit körmölök ilyen elvetemülten, hogy elgondolkoztam a napszemüvegem bevetésén. Meg sem lepődtem, hogy Floridából származik és emberjogi ügyvédnek készül. Talán egy fél órát beszélhettünk, amikor barátságosan elköszönt és elisetett egy előadásra.

Nem sok idő telhetett el, amíg az indiai srác befoglalta a helyét. Hízásra hajlamos, szemüveges, gyanakvó tekintetű fiú volt. Idegesen törölgette a homlokát majd félve megkérdezte, hogy lefényképezném-e ahogy a korlátnál áll. "Mint valami bűnügyi bizonyíték"- gondoltam. Bizonyítom az alibijét... Szépen egymásra mosolyogtunk, én pedig elmerültem a fantáziálásban. Elképzeltem a kis indiait, ahogy a floridai szuperhős elől menekül és a kezét törölgetve futkos, mint a nyúl a Csodaországba vezető alagútban. "Segítség, elkapnak! Segítség, elkapnak!"

Még mindig mosolyogva elővettem a rózsás jegyzetfüzetemet, hogy az új blog ötletemen dolgozzak. "Mennyire fontos a fiúknak, hogy lányként divatosak vagyunk-e?" Mellette szépen, takarosan sorakoztak a meginterjúvolt fiúk véleményei, észrevételei. Felpillantottam a jegyzeteimből, megláttam az indiait, és egy pillanat alatt tudatosult bennem, hogy éppen hosszas okfejtésre készültem arról, hogy valójában mennyire nem fontos a divatosság és a külső, mert úgyis a belső fogja meg a másik embert. Kissé ellentmondásosan hatott, hogy besoroltam két vadidegen embert egy "hierarchikus rendszerbe" csakis a külsejük alapján. Avagy miért nem az indiai kergette a fogpaszta-herceg floridait?

A következő gondolatjelhez csupán egyetlen kérdőjelet írtam. Ugyanis ráébredtem, hogy hiába kutatom a fiú agyak tekervényeit, ha én magam reflexből másképpen viselkedem, mint amit elvárok a fiú-társadalomtól. Mi lányok azt akarjuk hallani, hogy a divatosság igenis fontos. A másik tábor pedig éppen az ellenkezőjét. Néhányan bizonygatják, hogy a belső az, ami igazán számít. A többiek harsogva hirdetik, hogy a külső a minden. A fiúk pedig kinevetnek minket, vagy értetlenül felhúzzák a szemöldöküket. De volt egy vélemény, amelyet megosztok veletek: "Az a lány, akit ez a kérdés nagyon érdekel, vagy beléd van zúgva, vagy krónikus önbizalomhiányban szenved." Ez a srác mindent összefoglalt egyetlen mondattal, bebizonyítva, hogy a kérdés önmagában rossz. Tehát összecsuktam a jegyzetfüzetet, rámosolyogtam az indiaira (aki mit sem sejtett a bennem végbemenő változásokról) és elindultam az órámra...

Moira C. xox