Elkezdődött a tanítás és egyre jobban ráébredek, hogy mindaz amit magyarul könnyedén kifejezek, angolul odabent ragad és esedezik, hogy kijöhessen. Sem a kifejezések, sem a hasonlatok, de még a szavak sem folynak olyan könnyedén, mint az anyanyelvemen. Tehát tanulnom kell, dolgoznom, szorgalmasan gyakorolnom, hogy elérjem az álmaimat. Az álmaim pedig közel vannak hozzám. Egészen legbelül, magyarul diskurálgatnak és várják, hogy belélegezzék a friss levegőt...

"Valahol a messzi hegyek közt él egy nép, egy aprócska kis faluban. Mindössze hat kunyhó áll, a meredek hegyoldalban, a fenyőfák között. Az apró termetű lakók egész álló nap járják a hegyeket, és legeltetik a kecskéket, gyűjtögetik a szedret és az áfonyát. Napközben kanyarogva száll felfelé a füst, jelezve a szorgosan dolgozóknak, hogy várja őket a kecskehús a fazékban. Esténként pedig az apró emberek lába dobog a porban, ahogyan táncolnak a tűzben a sípra-dobra. A faluban él egy vénségesen vén házaspár, Tuku és Tomasi. Ők a kis nép bölcsei, akik mindenre tudják a választ.

Egy szép napon egy fiatalember érkezett a faluba és döbbenten nézte a szorgalmasan dolgozókat. Hiszen itt mindenki mosolyog! Megszólította az első szembejövőt, és megkérdezte tőle: "Miért mosolyogtok mindannyian, amikor ilyen nehéz munkát kell végeznetek itt a semmi közepén?". Az ember legyintett egyet és mosolyogva továbbment. A fiatalember megkérdezte a következő szembejövőt is, aki ugyanígy válaszolt. A harmadik azonban elküldte őt Tukuhoz és Tomasihoz. "Ők biztosan tudják majd a választ."

Amikor a fiatalember megkérdezte a bölcsektől, hogy miért mosolyog mindenki ilyen őszintén és vidáman a faluban, Tuku huncutul felnevetett. Tomasi pedig csendesen simogatta a szakállát. "Fiam, itt az a mondás járja, hogy ha a hegyek csúcsát láttad, láttad a boldogságot." A fiatalember nagyot nézett és kérdően meredt az öregekre. "Minden ember azon fáradozik, hogy felérjen egy hegyre, amelyet az élete elején kitűzött maga elé célul "- magyarázta Tuku. "Amikor pedig mindent megvalósított, akkor ott áll a tetején és boldogtalan, mert nincs kilátás." Tomasi folytatta: " Mi minden nap újra és újra megmásszuk ezt a hatalmas hegyet. Sokak szemében ez semmi, nem elég nagy cél egy életre. Azonban, amikor felérünk hajnalhasadáskor a csúcsra, mindig lélegzetelállító látvány fogad bennünket. Olyan kilátás, amelyben minden egyes nap gyönyörködhetünk. A mi népünk apró célokat tűz ki maga elé. Ugyanazt csinálja évszázadok óta. Mégis boldogok vagyunk, mert a kilátás örömet okoz nekünk, és elégedetté tesz minket."

A fiatalember csendesen bólogatott, és a hegyre vezető ösvény felé pillantott. Tuku és Tomasi összenéztek. "Mászd meg a hegyet, és élvezd a munkád gyümölcsét! Ne tűzd ki célul az összes csúcsot, csak ezt az egyet! Amikor pedig látod majd a napot szikrázni odafent, megérted, hogy miért mosolygunk mi mindannyian." "

Moira C. xox