Többen írtatok nekem, hogy segítsek az írásban nektek. Kritikákat kértetek vagy csak egy kis bátorítást, amely továbblendít. Mivel az egyikőtök megkérdezte, hogy hogyan születnek az ötletek, amelyekből történeteket írok, úgy döntöttem megosztom a mai ötletfoszlányom történetét.

Esik az eső. Szitál, zuhog, csepereg. Annyiféle eső van Angliában, hogy nem is találok mindegyikre kifejezést. A levegő meleg és zúgva fúj a szél. Csizmában és pulóverben sietnek az emberek az utcákon. Mi pedig órára igyekszünk, hogy valamelyik zseniális professzor előadásán magunkba szívjuk azt a tudást és gondolkodásmódot, amelyre szükségünk lesz újságíróként. "Egy jó újságíró mindig emberekről ír. Bármilyen téma megközelíthető embereken keresztül." - mondja az egyikük. A másik lelkesen magyarázza, hogy mely témák érdemesek a címlapra és hogyan írhatunk figyelemfelkeltő bevezetőt a cikkünkhöz.

Aztán elcaplatunk a könyvtárhoz, veszünk egy forró Yorkshire teát a kávézóban és letelepedünk az egyik sötétkék fotelba. Mindenütt diákok vannak. A csendes termekben csak a laptop billentyűzetek kattogását lehet hallani. Sokan a szőnyegpadlón ülnek és vastag könyveket olvasnak. Mi pedig nekiállunk a gyorsírásnak. Szavak, rövidítések leöblítve néhány korty teával. Leszaladok chipsért, majd vissza a legfelső emeletre. Az ablakon versenyeznek az esőcseppek és felülről látni az apró diák fejeket, ahogyan átszaladnak a piros lámpánál a dudáló autók előtt.

Hirtelen, a semmiből mellbevág egy ötlet. Mint egy őrült, előkeresem a jegyzetfüzetem és körmölni kezdek. Egy piros ruhás lány képe ugrál a szemeim előtt, aztán egy idős hölgy, aki egy félszemű cicát simogat. A helyszín egy tengerpart és hatalmas vihar dúl. Talán egy parti házban ülhetnek, halászhálók és hajós kellékek között. A polcokon ritkaság számba menő kagylók és formalinban úszó tengeri élőlények pihennek. Az apró és kusza írásom mellett megjelennek a rajzok a néniről, az ablakban lévő gyertyacsonkokról és a durva faládán pihenő könyvekről. Az ablaktáblákon túl látszik egy, a széltől kicsavarodott pálmafa koronája. Eközben a tanulótársam mit sem sejtve másolgatja a gyorsírás karaktereket. Fogalma sincs róla, hogy már régen valahol nagyon messze járok és újabb történetek, múltban rejlő titkok és be nem teljesedett szerelmek foglalkoztatnak.

Aztán hazaindulok és hangosan hallgatom a zenét a villamoson. Keresem a hangulatomhoz megfelelő dallamot, hogy kiszínezzem az ötletemet. Néha idegesen firkálok a füzetecskébe. Pár perc múlva áthúzom és leírom az előttem ülő hölgy külsejét. Különlegesen tartja a száját, amikor nevet, és ez újabb ötleteket ad. Sietősen nyitok be a lakásajtón, ledobom a táskámat és lerúgom az átázott csizmám. Egy újabb bögre teával felfegyverkezve nekiállok az írásnak. Kopognak az ujjaim a billentyűzeten és életrekel egy újabb történet gerince...

Moira C. xox