Ma hazakísért egy sirály, emlékeztetve engem arra, hogy egy szigeten élek és még nem láttam a tengert. Rámtört a vágy, hogy lássam a tengert. Szeretnék egy nagy, kockás takaróba beburkolózva, egy bögre forró teát szorongatva, egy tengerparti ház verandáján ücsörögni és csodálni a fekete hullámokat. A verandát égősor díszítené, és a házból kihallatszódna egy klasszikus éneke.

Egyre erősebben érzem az ihletet magam körül. Mintha az elhatározás, hogy újra elkezdem felfedezni a körülöttem lévő világban a varázslatot és szépséget, felerősítené az érzékenységem az írásra. Mindenesetre vonalat húztam a homokba, és újra magam mögött hagytam az aggódást és a felesleges felelősségérzetet. Vagy inkább egy kört rajzoltam magam köré, ami megvéd, mint a lasszó a vadnyugat vándorait. A mérges kígyók soha nem mentek a lasszók közelébe, így a marhapásztorok mindig a kör közepén aludtak éjszakánként. Az aggódás mérgeskígyóként siklik a körön kívül, amíg én újra készen állok az álmaimra.

Ma azonban egy kísérletre készülök...ugyanis hirtelen kedvet kaptam a levélírásra. Kézzel, papíron, bélyeggel, borítékkal. Tehát jelentkezőket várok, akik néha napján szívesen kapnának Angliából (vagy ki tudja még honnan) képeslapot vagy levelet, és netán még válaszolnának is. Írni lehet bármiről, vagy semmiről is, a fő hogy minden egyes levél egy ajándék legyen. A kihívást felétek intézem elsősorban, akár névtelenül, akár névvel. Meglátjuk mi sül ki belőle. (jelentkezni ezen az email címen tudtok: moiracali@gmail.com)

Moira C. xox