Tehát lássuk mit tehetünk! Uralkodik a káosz és délután négy órakor sötétedik. Ásítozzunk és támasszuk bólogató fejünket a kézfejünkkel? Esetleg siessünk haza, tekerjük fel a fűtést és igyunk forró teát minden ötödik percben. A javaslatok között szerepel még az evés, illetve Bridzsitdzsónsz vokál kísérése, miközben előadja a legendás "All By Myself" című nótát. Amennyiben mindezt elvetettük, javasolt egy régesrégi jóbaráttal bolondozni a Skype előtt és idiótán vigyorogni egy-két órát. A káosz garantáltan megnő, azonban a sötétedés nem lehetne érdektelenebb.

Olyan szinten megnőtt a hülyeség-faktor, hogy a következő dolgok jutottak eszembe: Egy kockás virágokkal teli mezőn szeretnék hátradőlni. Pörgős szoknyában forgolódni, amíg el nem szédülök. Éjszaka magassarkúban végigsasszézni a Lánchídon és élvezni, hogy mindenki őrültnek néz. Eleve, csak élvezni, hogy hangosan nevetek és nem törődök a körülöttem lévők véleményével. Szeretnék tejszínhabos forrócsokit inni, úgy hogy a fülemig tejszínhabos legyek tőle. A hideg beköszöntével lehet végre korcsolyázni és dörzsölgetni a kezünket. Szerintem a kézfej dörzsölgetés abszolút haszontalan, ámde idegnyugtató hatású. Illetve, ha végre megtalálhatok valaki az elborult gondolataimmal, az egyáltalán nem biztos, hogy értékelni fogja. Vagy órákig nevet majd és még elmebetegebb ötletekkel áll majd elő. (lásd: lakótársam, facebook-on bájcsevegő random emberek.)

A másik remek oldala a közeledő téli szezonnak, a vásár a városközpontban. Amikor eloszlik a kora reggeli köd, az árusok már talpon vannak és rendezgetik a portékájukat. Az utca egyik oldalán francia és belga édességeket, a másikon török fűszereket lehet kapni. Kicsit arrébb pedig ezerféle növényt, gyerekjátékokat és bolondos kalapokat. A Téli Kert közelében egy kicsi vidámpark várja a szórakozni vágyókat. Ha valaha jártatok a hideg Angliában, vagy néztetek ilyen filmeket biztosan értitek, miről beszélek.

A csípős angol reggeleknek és vursliknak bizony megvan a sajátos bája, amit mindig nagy örömmel csodálok, amikor kómásan a munkahelyem felé veszem az irányt.  Hideg az van, és vérfagyasztó szél is. De bennem ezzel arányosan nő a boldondos jókedv is, no meg a kreativitás, hogy hogyan vészeljem át a telet...

Moira C. xox