Minden egyes reggel, amikor félálomban kikapcsolom az ébresztőórát (amit az ágyamtól a lehető legtávolabb helyezek el, a hatásosság érdekében), és kinyitom a szemem, elhatározok valamit. Abban a kritikus fél percben eldől a napomat meghatározó hangulat. Éppen ezért szokásommá tettem, hogy egy döntéssel ébredek: ma is észreveszem a szép és különleges dolgokat. Persze, aki élt már velem bizonyíthatja, hogy amíg le nem hajtok egy hatalmas bögre, gőzölgő kávét, csupán egy morcos massza vagyok a konyhaasztalnál. A döntés azonban már ott duruzsol a fülemben..."Ma milyen hétköznapi varázslatot fedezünk fel?"

Világéletemben azt hajtogattam, hogy nem akarok felnőni. Egyszerűen nem érzem jól magam a bőrömben, ha borús felnőtt-kosztümöt kell magamra öltenem. A világ nem számok, időpontok, kötelességek és betartandó szabályok halmaza! A világ játék és csodálatos varázslat. A képzelet végtelen játszótere, amelynek a kulcsa mindenkiben ott rejtőzik. A legnagyobb bölcsek mind tudták, hogy aki megőrzi a gyermeki szemléletmódot, az boldogan él, amíg meg nem hal. Persze körülöttünk semmi sem arra öszönöz, hogy boldogan éljünk. Azt mondják, hogy a képzelet világa ostobaság! Az nem a valóság...nem kézzelfogható. De én látom! Megélem. Hatással van a mindennapjaimra. Ha elvesztem a képességet a játékra, elvesztem az utolsó lehetőséget is a boldogságra.

Miért ne lehetne a zuhanyból folyó víz vízesés? Elképzelhetetlen, hogy a sétányon heverő  elázott falevelek igazából tátogó halak? Az erdőben igenis csendesen kell lépdelni, hogy az uzsonnázó trollok észre ne vegyenek! Ugróiskolázni is jó, és az üveggolyók a tenger könnyei. A pad alatt körözhetnek cápák, és a villamoson utazhatnak indiánok. Lehet az ágyon ugrálni és elképzelni, hogy éppen egy arab bazárban sétálunk. Az utcán szembejövő idős hölgy tényleg legendás mesemondó, és a süteményre szitált porcukor adja hozzá azt a csepp varázslatot, amitől olyan finom lesz. A hó pontosan tudja, hogy mikor van a születésnapom és a csillagok igenis gyömbéres sütik, csirizzel odatapasztva. Gyerekek szeretnétek lenni? Hát ugráljatok! Nevessetek és építsetek kockaházat. Ki mondta, hogy ez az óvodások kiváltsága?

Aki a valóságban él, folyamatos kudarccal és csalódással néz szembe. A valóság éppen olyan kegyetlen és rideg, amilyennek hangzik egy a rövidke szó: V-A-L-Ó-S-Á-G. Kiábrándító! Egy jégfal, amely soha nem olvad el. Mindannyiunkat felfegyvereztek a megoldással. Nem véletlenül vagyunk először gyerekek. Kell egy kis idő, amíg megtanuljuk használni ezt a fegyvert, hogy később legyen, ami megvédje a szívünket. Mindannyiunknak volt éppen elég időnk a tanulásra. Aztán elástuk, mert félünk tőle és elhittük, hogy csak menekülünk...A Valóságtól. Én hiszek a láthatatlanban és a kézzel meg nem fogató dolgokban. Hiszek a csodákban és valami gyönyörűségesben a Valóságon túl. És nagyon féltve őrzöm a szívem, amelyből kiindul az igazi élet. Az élet, ahol bármi megtörténhet...

Moira C xox