Vasárnap: "Ha minden jól megy, szerdán elnézek felétek!" "Mit főzzek?" "Mindegy. Csak jó lehet!" Szerda: "Ne haragudjatok, de valószínűleg kések egy 10 percet!" Fénysebességgel leszáguldok az utcánk aljában lévő buszmegállóhoz. A kanyarban már hallom az öreg busz-motor hangját. Elértem! Végigrobogunk a Hidegkúti úton, el a Széphalom mellett Hűvösvölgy felé. Megnyomom a jelzőgombot. Nem világít. Remélem azért a sofőr látja. Bekanyarodok az utcába és beszívom a hidegkúti levegőt. Megállok a zöldre festett kapunál és megnyomom a csengőt. Még pár perc és megjelenik a nagypapám az ajtóüveg mögött, hogy beengedjen.

Nagyon hiányoznak a nagyszüleim! A kotyogós kávéillat és a nagymamám kötött sálja. A szokásos helyemen törökülésben ücsörögni a fotelban, és a nagypapámmal diskurálni. Esetleg történelemről, vagy egy Bibliai kutatásáról mesél. Vagy az utazásaikról mutat házi fényképeket és a nagymamám magyarázó gyöngybetűit olvassuk a képek mellett. Ő eközben a konyhában matat és néha megkérdezi, hogy mit szeretnék. Aztán parázs vita kerekedik egy dátumot illetően, én pedig mosolygok. A nagyszüleim még vitatkozni is bájosan vitatkoznak.

Nem tudom, hogy honvágynak nevezzem-e, de minden porcikámmal Hidegkútra vágyom. Megölelni a nagymamámat, aki "Kicsi rózsám"-nak hív és beszámolni a tanulmányaimról a nagypapámnak, aki néha büszkén rámpillant. Aztán töviről-hegyire végigbeszéljük az összes testvérem, összes tulajdonságát és megállapítjuk, hogy szuper családunk van.

Tegnap a receptkönyvemben (sok színes lapra, kézzel írt receptek, kommentárok és rajzok) lapozgatva megtaláltam a nagyim legendás zserbó és beigli receptjét. Felrémlett, ahogy az aprócska konyhájában tanítgatott a sütés fortélyaira. Tőle tanultam meg a kelt tészta csínját-bínját, a tökéletes baracklekvár titkát és, hogy mitől nem szárad ki a beigli tészta. Ő fejből sorolta a hozzávalókat, mértékegységeket és elkészítési módokat, én pedig rohamtempóban jegyzeteltem. Eközben a nagypapám csendesen újságot olvasott a nappaliban és néha kiszaladt a garázsba egy hiányzó hozzávalóért.

Most levelezünk. Értékes, rövid kincsek várnak néha, egy borítékban. Egy borítéknyi otthon, amitől picit megremeg a gyomrom és néhány könnycsepp is hintázni kezd a szempillámon. Hamarosan megint ott gubbasztok majd a kék fotelban. És persze szigorúan törökülésben!

Moira C. xox