Langymeleg orkán taszigálja a járókelőket ide és oda. A lányok haja életrekelve tekereg a levegőben, sálak szabadulnak el, mindenki összehúzott szemmel nevet a másikra és belekapaszkodik a kabátjába. Cikk-cakkban mennek át az utcán és kicsit félve figyelik a hatalmas faágakat, ahogyan lassan lengenek a szélben. Néha kedvem lenne ráköszönni a szembejövőkre, hogy "Boldog viharnapot!". Azt beszélik hamarosan leesik az első hó, amitől már most félnek az itteniek. Nincsenek felkészülve a három hópehelyre, ami ott fehérlik az úton.

Évek óta nem sikerült elkapnom a karácsonyi hangulatot, de idén teljesen elmerültem benne. Talán a karácsonyi fények teszik, vagy a hatalmas fehér, kötött sálam. Vagy méginkább a tudat, hogy ez az ünnep tényleg a családról szól és most különlegessé vált, mert hosszú ideig távol voltam tőlük. Persze az is közrejátszik, hogy a barátnőmmel elhatároztuk, hogy minden nap megteszünk egy aprócska rituálét, amely közelebb hozza a karácsonyt. Kávézunk és sütit eszünk, karácsonyfákat bámulunk, ajándék ötleteken gondolkozunk, meséket gyűjtünk vagy csak sétálunk a kivilágított utcákon...

Tegnap a munkahelyemen megtalált az ott lakó srác, miközben halálra untam magam. Tőle is begyűjtöttem pár vicces karácsonyi legendát, kísértet históriákat az öreg hotel épületéről, és Nottingham városáról, ahonnan Robin Hood és ő is származnak. Miután mind a három vendég is elsétált a közeli étterembe vacsorázni, megtanított már kick box rúgást. Kevés elmebetegebb dolog van az angol gyepen rugdosásnál az éjszakában. Őszintén kíváncsi lennék rá, hogy a szomszédok mit gondolhattak, ha kinéztek az ablakon. Két furcsa alak a hotel zöldjén, összegörnyedve nevetve rugdossa egymást.

Várom a karácsonyt. De leginkább azt várom, hogy találkozzak az összes barátommal, családtagommal és ismeretlen budapesti embrekkel a metrón. Elhatároztam, hogy idén megajándékozok néhány BKV ellenőrt is. Rendkívül szuper érzés lesz újra beülni a törzshelyemre (a Bazilikánál lévő California Coffee Company) és fahéjas Café Lattét inni. Tehát fújjon a langymeleg tengeri szél, borzolja a hajam amennyire tetszik neki, mert bizony idén csodálatos télnek nézek elébe. És, amin már most nevetek...Tudom, hogy hamarosan hiányozni fognak az itteni barátaim is és alig várom majd, hogy újra láthassam őket. Kétlaki növény lett belőlem.

Moira C. xox