Talán tizenöt éves lehetett, amikor kiállt egy hatalmas tömeg elé és elkezdett beszélni. Beszélt egy látásról, egy álomról, egy jövőbeli lehetőségről. Szenvedélyes volt, bizakodó és hittel teli. Elsöpörte az idősebbek összes pesszimizmusát, a realitást, a valóságot. Gyermeiken naiv volt és olyan lehetőségeket hordozott magában, amelyre a felnőttek csodálkozva rábólintottak. Fellélegeztek, inspirációt kaptak. Beszélt egy új generációról, amely helyreállva hatalmas dolgokat visz véghez. Nem azért beszélt, mert különlegesebb lett volna a többieknél. Egyszerűen feltört a benne lévő vulkán és kiszabadult a Lehetőség Beszéde.

Egy évvel azelőtt egy nyári táborban ültek a barátnőivel, és hallgatták a csoportvezetőjüket. Az első pillanattól kezdve ennek a fiúnak a csoportjába szeretett volna kerülni. Semmi magasztos gondolat, egyszerűen tetszett neki a fiú. Azonban azon a nyáron valami szíven ütötte. Egy kép, egy gondolat. És azóta minden megváltozott.

"Nem tudjátok, hogy minden futó egy pályán fut, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Minden versenyző szigorú edzéstervet követ. Ők azért, hogy elnyerjék a hervadó babérkoszorút, mi pedig a hervadhatatlanért. Ezért ne céltalanul fussatok; ne úgy üssetek, mint a bokszoló, aki a levegőbe vág. "

Vannak, akik a start vonalat sem ismerik fel. Mások a célnak vélik a kezdést. Néhányan sétálnak, kóvályognak a pályán. Egyesek előretörnek és nem törődnek a többiekkel, mások megállnak a gyengébbeket támogatni. Néhányan megpróbálnak felkapaszkodni a palánkon, abbahagyni a küzdelmet, vagy leülnek félúton, mert megunták a futást. De a fülükben ott zúg a Szél. Harsogja, hogy győznünk kell és egyre előrébb és előrébb hajt.

Tegnap délután, már régesrégen kigyúltak az éjszakai fények a városban és megcsillantak az ablaküvegen, ahogyan a villamos elszáguldott mellettük. Az üvegben visszatükröződött a tizenöt éves lány arca, és egyszerre megeredtek a könnyei. Régóta a levegőt ütötte. Régóta csak kóválygott a futópályán. Mindaz az energia és jövőkép, amely előrehajtotta, beérett és megszürkült. Csalódott, összetört a szíve, a társai is feladták a küzdelmet. Azt mondogatták maguknak, hogy ez így a helyes. A felnőtt lét más, mint a szenvedélyes tinédzser álmok.

Mindig látta a jövőt. Nagyban látta. Generációkat látott, ezreket, tízezreket. Őt nem azért rázták meg a nagy szavak, mert nem merte elhinni őket, hanem mert ő is pontosan ugyanazt látta. Képeket, amelyek megváltoztathatnak egy korszakot. A villamos üvegén megjelent egy képsor és a narrátor halkan duruzsolva mesélni kezdett: Egy tinédzser lányról, aki kiállt egy tömeg elé és végre beszélni kezdett...

Moira C. xox