Napok óta egy furcsa delíriumban élek. Mintha szellemek lennének körülöttem a tárgyak és emberek. Visszautaztam Angliába és mintha semmi sem változott volna. Megállt az idő pedig tudom, hogy valójában szinte rohan. Nem tudom, hogyan kerülhetnék ki ebből a párhuzamos világból, amely beszippant, elnyel, eltompítja az érzékeimet. Csipkerózsikaként alszom a kastélyom mélyén és nincsen aki felébresszen.

Kegyetlen tánc, amelyet végigtáncoltam. Aprócska, finom lépések és hajlítások. A kéz kecsesen emelkedett a levegőbe és a nyak méltóságteljes merevséggel tartotta a fejet. Aztán a könnyed ritmusok vadabbra váltottak majd hirtelen elcsendesedtek. A táncnak vége lett, elhalt a tapsvihar, a fényeket lekapcsolták és kiürült a nézőtér. A színpad közepén ott állt egyetlen egy balerina, sasszézva, piruettezve amíg a takarító finoman köhécselve nem figyelmeztette, hogy az előadásnak vége.

A költő képekben beszél, szavakkal teremti meg a világát. Megalkotja a díszleteket, amelyekben leélhet egy egész életet is akár. Az egész léte lehet színjáték és fantázia. A körülötte lévők pedig megbocsátják ezt a hóbortot a művészetért cserébe. A hófehérre meszelt falra ajtót írok és szavakból szövök kertet az ajtón túlra. Beleírom a szépséget, az illatot, a színeket és a sós tenger zaját. Beleteremtek mindent, amelyről halandó csak álmodhat. Lampionokat és puha párnákat a fák tövébe. Zenét, táncot, nevetést és barátokat. Majd körbeírom a napsugarat és az esőt. A csokoládét, fahéjat, gyümölcsök borát és az ajándékokat.

A költő szavakkal megteremthet egy világot a fehérre meszelt falon túlra. És kinyitva az ajtót bármikor beléphet rajta, hogy talán soha többé vissza ne nézzen. Életét meghatározhatják díszletek, amelyben az életét éli. Ha kedve tartja téged is meghív. De az is lehet, hogy soha nem látogathatsz el hozzá. A költő hóbortos lény ám! Kiírja magából, amit gondol, elírja magától a fájdalmat. Mindent eltemet a betűk alá, a betűk közé és a betűk fölé. Körbebástyázza szavakkal az érzéseit, hogy többé ki ne szökhessenek. A táncos pedig méltóságteljesen lelépdelt a színtérről, ahogy a takarító nekiállt a felmosásnak.

Moira C. xox