Jól nézd meg ezt a képet. Nézz mélyen a szemébe. Nézd meg a mosolyát, a szélfútta haját. Nézd meg a borostát az állán és a sötét karikákat a szeme alatt...

Ő itt Kevin Carter, Pulitzer-díjas fotográfus. Dél-Afrikában nőtt fel az Apartheid idején, egy liberális, ámde képmutató katolikus családban. Gimi után csatlakozott a hadsereghez, ahol lehúzott több, mint négy évet a légierőnél, bár utálta. Később az 1983-as pretoriai bombázás után úgy döntött, hogy fotográfus lesz.

Egész életében küzdött a depresszióval, drogokkal és soha nem tudta feldolgozni a borzalmas dolgokat, amiket látott. Elsőként kapta lencsevégre az egyik jellemző dél-afrikai kivégzési módot a "necklacing-et". Az alábbi képe után Pulitzer-díjat kapott. A képen látható szudáni kislány a közeli ételosztó állomásra próbál eljutni az utolsó erejéből. Később sokan megkérdezték, hogy mi lett vele a fénykép ellövése után, de Carter nem tudott világos választ adni rá. Ő otthagyta a gyereket.

Kevin Carter 33 éves korában öngyilkos lett. A búcsúlevelében annyit írt, hogy belefáradt a látványba, amit látott.

A mai előadáson a professzorom csak annyit kérdezett, hogy szerintünk megéri-e? Ezen gondolkozom azóta is. A sok életen, akiket bedarált egy gonosz gépezet. Aztán azon, hogy nélkülük soha nem hallanánk a körülöttünk lévő világról. Újságírók és fotósok, akik akár szuperhős ruhát is kaphatnának, pedig ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Más életúttal, más döntésekkel.

Amikor rákerestem Carter arcára, egy idősebb, kopaszodó, joviális fejű újságíróra számítottam. Aztán megláttam ezt a képet. Jobban megrázott, mint a saját életműve. Nézd meg azt a szempárt. Lehetett volna rocksztár is belőle, vagy három gyerekes apuka. Vagy író, vagy természetfotós, építész. És a szemeiből mégis sugárzik valami furcsa megtörtség. Sokat látott szempár, és egy zavart lélek mosolya... Nem tudom, hogy megéri-e.

Moira C. xox