Tegnap este eléggé morózus hangulatban kerültem ágyba és a reggelem sem indult a legjobban. Szokásomhoz híven bekapcsoltam a laptopot és végigfutottam az olvasatlan emaileken. A sok reklám-szemét között megbújt egyetlen egy értékes üzenet. Ismeretlen feladó. Pár sor volt az egész, de én egy óráig bőgtem a számítógép felett a mondanivalójuk miatt.

"Kedves L.!

Csak el szeretném mondani, mennyire nagy hatással voltál az életemre. Egy példakép számomra a tisztaságod és az életed. Különösen köszönöm a blogodat, ahol őszintén betekintést engedsz az életedbe. Hiába bizonytalanodsz el sokszor, hogy semmi maradandót nem viszel majd véghez, ezrek életében fogsz változást elindítani. Egy egész fiatal generációt fogsz vezetni. Az ígéretek nem múlnak el, csak bízz Benne!

Mosolyogj sokat, te gyönyörű lány!

Szeretettel: Egy Ismeretlen"

Nem szoktam megosztani a privát leveleket, de ez teljesen a szívembe hatolt. Mintha az írója pontosan tudta volna, hogy mi foglalkoztat az elmúlt napokban. Valami, amiről senkivel sem beszéltem. Egy állandó kételkedés, hogy megéri-e? Biztos, hogy jó irányba haladok? Bírni fogom-e a terhelést? Miért érzem magam olyan nagyon egyedül? Nem fogom elszúrni az egészet?

Bárki volt is, aki írt nekem tegnap este. Köszönöm! A szívem legmélyéből köszönöm! Nem csak a napomat, hanem az elkövetkezendő időszakot aranyoztad be! Örök hálám érte!


Moira C. xox